Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28., † Gyulafehérvár, 1980. szept.29.: r. k. püspök, érsek, egyházi író. – Székely parasztcsaládból származott. A csíksomlyói r. k. gimn.-ban (1907–), a csíkszeredai r. k. főgimn.-ban tanult (1910–), a gyulafehérvári VII-VIII. gimn. osztályt a kis szemináriumban végezte, itt érettségizett (1913–15). Az olasz fronton (1915–), Doberdón, az Ojtozi-szorosnál és Asiagón harcolt, közben háromszor megsebesült. Leszerelték és hazatért (1918–20) Csíkszentdomonkoson földműves, majd erdészeti tisztviselő volt. A gyulafehérvári hittud, főisk.-n teológiát tanult (1920–), Ditróban pappá szentelték (1924), Ditróban (1924–), majd Gyergyószent-miklóson káplán, a gyergyószent-miklósi áll. gimn. hittantanára (1925–). Mv.-en a r. kat. főgimn. hittanára és a fiúnevelő int. ig.h. (1928. júl.–29. iskolai tanévben), Vöröstoronyban plébános, egyidejűleg a nagyszebeni Szt. Teréz-árvaház tanulmányi felügyelője (1929. júl.–), Gyulafehérvárott udvari káplán és püspöki levéltáros (1930. okt.–), püspöki titkár, az Erdélyi R. K. Népszöv. egy. szakosztályának vezetője, egy. lelkész és hitszónok (1932–). Ekkor részt vett a román állam és a Vatikán közötti konkordátum kidolgozásában és az Erdélyi R. Kat. Státus megszüntetésére irányuló román törekvések meghiúsításában. Gyulafehérváron az Erdélyi Tudósítások szerk., az Erdélyi Iskola c. folyóirat alapító szerk. (1933-tól). Az Erdélyi R. K. Népszöv. ig. (1934. febr.–), ez idő alatt megszervezte az isk.-n kívüli népművelést. A kv.-i Szt. Mihály-templom ideiglenes vezetője (1936. márc.–), gyulafehérvári kanonok (1937. jan.–), a templom kinevezett plébánosa, kolozs-dobokai ker. főesperes és székesegyházi kanonok (1938. aug.–). Az erdélyi egyházm. apostoli kormányzója (1938. szept.–), püspöke (1938. dec. 24.), a pápai nuncius a kv.-i Szt. Mihály-templomban püspökké szentelte (1939. febr.12). Az Egyházm.-i Tanács közgyűlésén Európában is az elsők között tiltakozott a háború ellen (1939 őszén). A II. bécsi döntés egyházm.-jét kettévágta, ő továbbra is Gyulafehérvárról kormányozta egyházm.-jét, de a püspöki helynökséget és a hittud, főisk.-t Kv.-ra helyezte. Egyházi teendői ellátására átjárt É-Erdélybe, egy ilyen útján Kv.-on kemény hangú beszédben ítélte el a zsidók és a másként gondolkodók üldözését (1944. máj. 18.). Emlékiratában cáfolta, hogy az erdélyi magyarság elégedett a sorsával és szabad akaratából fogadta el a román államhoz tartozást (1946. jan.). A buk.-i nunciatúrán püspökké szentelte Gerald Patrick Aloysius O Hara nuncius érsek. Az állambiztonsági szervek letartóztatták. (1949.ápr.5.), majd útban egy buk.-i tárgyalásra, Gyulafehérvár és Tövis között a román politikai rendőrség emberei csellel elrabolták (1949. jún. 21.), 7 társával együtt a buk.-i katonai bíróság elé állították (1951. júl. 30. és aug. 6.) államellenes összeesküvés és hazaárulás koholt vádjával 10 évi börtönbüntetésre, politikai jogainak 5 évre szóló felfüggesztésére, majd életfogytig tartó, végül 25 évi kényszermunkára ítélték (1952). Az ítélethirdetés után egy hónapig a nagyenyedi, azután leghosszabb ideig a mármarosszigeti börtönben, majd Buk.-ben a Belügymin. börtönében raboskodott, egy bojárvillában tartották fogva (1954–). Büntetését megszakítva engedélyezték visszatérését a gyulafehérvári püspöki palotába (1955. márc. 25.). Ezután szabadon elláthatta püspöki hivatását, de házi őrizetbe helyezték (1956 nyarától–1967. szept.). Saját egyházm.-je mellett a betöltetlen szatmári, nagyváradi és temesvári egyházm.-t is kormányozta. Látogatást tett a Vatikánban (1969-ben és 1971-ben), ahol VI. Pál pápa a modern katolicizmus egyik legnagyobb alakjaként köszöntötte. Saját kérésére a pápa felmentette tisztségéből és nyugalomba vonult (1980. ápr.). Mv.-en utca viseli a nevét, emlékére szobrot állítottak a Plébánia templom udvarán, Izsák Márton alkotása. (2009. febr.). Jelmondata: Nem vonakodoma munkától. – F. m.: Márton Áron írásai és beszédei 1–2. köt. (Szerk. Márton József-Nemes István; Kv., 1996–1997); Márton Áron hagyatéka sorozat (Mv., ?); fordítása: Romano Guardini: Az Úr Krisztus (Bp., 2006); Joseph Ratzinger: Bevezetés a keresztény hit világába (Mv., 2008).
Irod.: Csucsuja István: Márton Áron élete és munkássága. Kronológia 1.köt. 1896–1944., 2.köt. 1945–1967., 3. köt..1968–1980 / Ősszeállította Dr. Marton József (Székelyföld, 2023.jún., 6.sz., p.129–154); Ferenczi Sándor 2009; Ferenczi Sándor 2012; Időtár 3.; Katona Szabó; Király Kinga J.; Magyar Erdélyben; Márton Áron és a magyar munkások = Féja; Mv.-Balás; Maros megyei tört.; Maros-küküllői főesp; Nagy Mihály Zoltán-Denisa Bodeanu: Lehallgatásra ítélve: Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1950) (Varadeum Alapítvány Kiadó – Iskola Alapítvány Kiadó. Mv., Nagyvárad-Kv., 2019.); Non recuso laborem _Nagy Mihály Zoltán, Szabó Csaba.
Irod.: Magyar Erdély; Poszler György; Predescu; Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban – Semne evocatoare ale maghiarimii în Banat – Evidence of Hungarian Presence in the Banat (Temesvár-Tmișoara – Temeswar, 2013); Virt László: Márton Áron az evangéliumi életalakító. (Barót, 2016); Székelység tört..
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE