MÁRTON Ernő

Dicsőszentmárton, 1896. máj. 17., † Tel Aviv, 1960. aug. 25.: ügyvéd, politikus, ujságíró, szerkesztő. – Rabi családból származott. A vallási tanulmányi után a kv.-i TE-n jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Közgazdasági pályára lépett. Kisküküllő megyében főispáni titkár (1917–18); az erdélyi zsidó mozgalom vezetőivel megalapította az Új Kelet c. cionista lapott melynek főszerkesztője (1918–), a hetilapot napilappá fejlesztette a m. hatóságok részéről történt betiltásáig (1920–40). Társelnöke volt a Zsidó Nemzet Egyesülete erdélyi részlegének (1927–), alpolgármester Kv.-on (1931–); parlamenti képviselő (1931–33); lapjának betiltása után (1940) Bp.-en a magyaro.-i zsidóság önvédelmében vett részt, majd áttelepedett Romániába (1944–), Buk.-ban szervezett segélyakciót a zsidóság érdekében; kivándorolt Izraelbe (1946), ahol ismét megindította Tel-Avivban napilapként az Új Keletet (1948–). Lapokban, évkönyvekben, gyűjeteményes munkákban írt cikkeket. – F. m.: A zsidó nemzeti mozgalom Erdélyben (Kv., 1922); A magyar zsidóság családfája (Kv., 1941); Hungarian Jewish Studies (1966); ford.: Brod, Max : A cionizmus három korszaka (Kv, 1919); Schemarja, Gorelik : Cion és Gólusz (Nagyvárad, 1920); A zsidó nemzet követelései (Nagyvárad, 1920); A zsidó békeprogram (Nagyvárad, 1920).
Irod.: Borbándi; Clujeni ai sec 20; Dícsőszentmárton; Gulyás; Nagy Csaba; RMIL; Gidó Attila: Úton: Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918–1940) (Csíkszereda, 2009)