MIKÓ István, oroszfáji; Oroszfáji István

Mv., 1929. júl. 9., † Mv., 2001. okt. 7., Mv.-en búcsúztatták, a harcói családi kriptában nyugszik: topográfus, mérnök, vadászati szakíró. – M. László fia. Felesége Németh Georgett. Középiskolai tanulmányait a mv.-i Rom. Kat. Főgimnáziumban végezte(1939–48). OGYI orvostan hallgatója, ahonnan másodévről exmatrikulálták (1949). A Bihar megyei rizstelep-létesítési munkáknál kapott állást. A kv.-i Mezőgazdasági Főiskolán kataszteri földmérői képesítést szerzett (1951). Pályáját Nagyszalontán kezdte a Mezőgazdasági Szakközépiskolában helyettes tanár (1951–57), majd állami gazdasági öntözési előadó Bihar megyében (1957–62); az argeş- i vizierőmű földmérője (1962–66); öntözési felügyelő Bihar megyében (1966–72); mérnök Mv. vízügyi igazgatóságán (1973–83), a Maros megyei talajjavító vállalatnál (1983–89), törvényszéki szakértő; Mo.-on Kálon élt (1989. ápr.-től). Közölt vadászati szaktanulmányokat a Nimród, Erdélyi Tudósítók, A Hétben. A Vadászkönyv c. úttörő könyve ma már szakmai ritkaság, és forrása az erdélyi magyarnyelvű vadászirodalmat és vadászatot kutatóknak. Szépirodalmi írásai szintén a vadászélethez kapcsolodtak. – F. m.: Vadászkönyv (Buk., 1984); Ahogy lehetett… : Vadászemlékek Erdélyből (Bp., 1994); Vár állott, most kőhalom : Emléképek, gondolatok az erdélyi magyar földbirtokosok életéről (Kv., 1996); Vadászkalandok a Csodák országában (Csíkszereda, 1997); antológ.: Antologia de vînătoare (Buc., 1979).
Irod.: Kászoni 2009; KMÍ; Kuszálik; Mikó; Mv.-i R.K.okt.; R. K. Okt.–1; RMIL