Segesvár, 1757. jún. 21., † Erked, 1840. júl. 8.: ág. ev. lelkész. – Tanult felváltva szülőhelyén, Mv.-en és Kv.-on; azután a tübingai egyetemen (1779–82).Tanító volt Segesvárt (1784–), gimn.-i rektor (1788–91), egyszersmind városi lelkész. Rádosra hívták meg lelkésznek (1792. okt.15.–); innen pedig Erkedre távozott (1806–) és a segesvári (kisdi) káptalan dékánjának választották (1810–35). A segesvári ág. ev. templomban József császár halála után mondott beszédét említi a Göttinger gelehrte Anzeigen (XCIII. 737. l.). A segesvári Mild-ház 1700 k. és 19. sz. végén épült, az “A” kategóriába tartozó műemlék (Şcolii u. 2.). – F. m.: Auch ein Wort zur Ehre an der Urne eines seinen Staaten nur allzufrüh entrissenen glorwürdigsten Fürsten Sr. k. k. Majestät Joseph des Zweiten… (Tübingen, 1790). Kézirata: Beiträge zur Geschichte der Schässburger Wüste oder sogenannten Woszleng; önéletrajzi bő feljegyzéseket hagyott hátra, melyeket, valamint több kötet magán kéziratát az erkedi lelkészi levéltár őrzi. (Ezekből J. Ziegler, Aus dem Leben des ev. sächsischen Dechanten J. G. Mild. Hermannstadt, 1886 adott ki bő kivonatot).
Irod.: RMK III/18.sz.; Szabó-Szögi; Szinnyei, Sighişoara; Valori mureşene de patrimoniu
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE