MIRON CRISTEA, Elie, § Cristea Miron, Ilie Cristea, Cristea Elie Miron, Miro E. Cristea

Maroshévíz, 1868 júl. 18, † Cannes, 1939: szerzetes, érsek, görögkeleti pátriárka, miniszterelnök. – George Cristea és Domniţa Coman fia. Felnőttkorú testvérei: Maria Ioan Rusu felesége, Ileana Dumitru Antal felesége, Elvira Pavel B. Cristea felesége. – Naszódon határőr lic.-t, majd Szebenben teológiát végzett (1890), filozófiát és filológiát Bp.-en végzett, m. nyelvű doktorátust szerzett a: Mihai Eminescu. Viaţa şi opera. Studiu în domeniul literaturii române mai noi disszertációval (1895). Eredetileg magyar ny.-en írta, és Cristea Illés fordította románra. Később teológiai doktorátust szerzett. Nagyszebenben az Érseki Tanács titkárává nevezték ki, majd a Telegraful român szerkesztője lett (1898–). Tagja volt az ASTRA-nak, amelynek keretében az Apel c. felhívásban – a Telegraful Român c.lapban – mozgosította Szeben és Maros-Torda értelmiségieit a népköltészeti gyűjtésre, amelynek elveit is leszögezte (1898). Szorgalmazta a szebeni etnográfiai múzeum megalapítását. Az Asociaţia pentru literatura şi cultura poporului român egyesület vezetője (1897), és a szebeni Reuniunea muzicienilor români elnöke lett (1903–). Sokat tett a román nyelv és a román nép felemelkedéséért. Javaslatára újították fel a román tanítói konferenciákat, pl. Szászrégenben (1898. aug. 18–30), Görgénysóaknán. Felismerte a népköltészeti gyűjtések fontosságát. Javaslatára kezdték meg a falvakban összegyűjteni a román közmondásokat, nemcsak Szeben vidékén, hanem a Maros menti erdélyi falvakban is, amely 480 közmondásból álló gyűjteményt ki is adta (1901). Karánsebes püspökévé nevezték ki (1909). Részt vett a memorandista mozg.-ban, az egyesülési gyűlésen, és tagja volt a Ferdinánd király elé járult küldöttségnek, amely a gyűlés határozatát nyújtotta át. Az egyesült Románia első mitroplitájává választották (1919.dec. 31.). ezután Buk. érseke lett (1920–), majd törvényerejű rendelettel emelték a patriárka rangra Miron névvel (1925. febr. 25.).Tagja volt a Kormánytanácsnak (1927–30) és miniszterelnökként húnyt el. – F. m.: Eminescu. Élete és műve: Tanulmány az újabb román irodalom korából (Szamosújvár, 1895); Proverbe maxime, asemănări şi idiotisme, (Szeben, 1901), Puncte de orientare (1904); Românii din Transilvania sub teroarea regimului dualist austro-ungar (1867–1918) După documente, acte şi corespondenţe rămase de la E. M. C. / Antonie Plămădeală (Sibiu, 1986); Mihai Eminescu. Viaţa şi opera. Studiu în domeniul literaturii române mai noi / Republicat de.Ilie Şandru (2000); antológ.: Conferinţa rostită în prima şedinţă a adunării Societăţii pentru fond de teatru = Serbările [ASTREI] dela Blaj 1911 (Blaj, 1911); kéziratai: Naştera şi dezvoltarea jocurilor şi lăţirea jocurilor naţionale româneşti (1887), Datini de nuntă din Topliţa.
Irod.: Bengean, Florin: Patriarhul M. C., dincolo şi dincoace de timp: file monografice (Tg.M., 2003); Bengean; Netea: Folclorul; Clujeni ai sec. 20; Predescu; Regh. Cult. (10., 2010); Rusu Abrudeanu, Ion: Patriarhul României Dr. Miron Cristea (Buc., 1929); Şandru, Ilie, Borda Valentin: Un nume pentru istorie – Patriarhul E. M. C. (Tg.M., 1998); Şerban 2006.