MOLNÁR Miklós

Marosújvár, 1877. nov. 26., † Mv., 1933. júl. 17.: r. k. pap.– Gyulafehérváron szentelték pappá (1900. júl. 2). Előbb káplán Csíkszentmártonban, Csíkszentmiklóson Gyergyósztmiklóson. Plébános Székelyhodoson (1905–08), majd 24 évig Nyárádremetén volt plébános, alesperes (1908–32). Szolgálatának ideje alatt átépíttette és kibővíttette a plébánia épületét, majd mozgalmat indított a vármezői templomos iskola és a hozzátartozó tanítói lakás felépítése érdekében, amelyet fel is építettek (1920). Az 1919. márciusi sóvidéki lázadás idején az ő okos fellépése mentette meg a falut a román hadsereg kegyetlen megtorlásától. A háború után, a rendkívül nehéz gazdasági helyzet ellenére, az egyház erdejével megfontoltan gazdálkodó plébános három tanítói lakást építtetett a faluban. Kováts Pongrác tanítóval együtt sokat tett a falu kulturális életének fellendítéséért. Röviddel halála előtt megírta a falu első monográfiáját, amely ma is nélkülözhetetlen a kutatók számára. Az 1919. márc. lázadás történetét Kv.-on az Erdélyi Tudosító 1933. évi Almanachjában tette közzé. Írásainak egy részét és a prédikációit a nyárádremetei plébánia levéltára őrzi. Halála után Ágotha Endre lett Nyárádremete plébánosa. – F. m.: Jelentés a nyárádremetei fogyasztási és értékesítő szövetkezet 10 éves műkődéséről (Mv., 1915); A vallás (Mv., 1920); A bűnbánat szentsége (Mv., 1921); A jegyesek kátéja (Mv., 1921); Az oltáriszentség (Kv., 1924); Ne káromkodjál (Kv., 1926); Eremitu-Nyárádremete község keletkezésének és fejlődésének története (Mv., 1931).
Irod.: Bölöni Domokos: Véres napja volt a falunak (Nú, 2000. febr. 15.); Ferenczi Sándor 2009; Fülöp–Ferencz; György 1926; Nyárádremete Maros-küküllői főesp.