MÓZES András

Sáromberke, 1904. ápr. 1., † Kv., 1990. máj. 24. : ref. lelkész, egyháztörténész. – A Bethlen Koll.-ban érettségizett (1924), a kv.-i Református Teológián lelkészi, vallástanári diplomát (1928), Debrecenben doktorátust szerzett, a BTE-en m. nyelv és történelem szakon tanári oklevelet is nyert. Pályáját mint várkudui lelkész kezdte, azután vallástanár Kv.-on (1934–), ugyanott teológiai előadó tanár (1948–72). Irásait a Harangszó, Ref. Szemle, Az Út, Kiáltó Szó, Ref. Család közölte. – F. m.: A magyarok története (Kv., 1933); Felsővadászi Rákóczi Zsigmond (Székelyudvarhely, 1934), A vasárnapi iskola története (Kv., 1935); A várkudui református egyházközség története (Kv., 1936); Szabó Sári néni : Egy kv.-i bibliás kofaasszony élete (Kv., 1939); Az erdélyi román reformáció kátéirodalma (Kv., 1942). kéziratban : Konrádi Dánielről, a kv.-i mentőkórház megszervezőjéről, valamint tanáráról Járai Istvánról készült életrajza. Van még egy életrjzi regénye Szenczi Molnár Albertről 1990 után jelent meg.
Irod.: RMIL; Tőkés István