NAGY Endre

Mv., 1879. máj. 10., † Mv., 1961. márc. 2.: tanár, koll.-i igazgató, filozófiai író. – Apja N. Lajos a Ref. Polg. Leányiskola igazgatója, anyja a szövérdi Madaras nevű ref. pap leánytestvére, ezért Szövérdet szerette, az onnan jött tanulókat támogatta, ott örökölt földjét gondosan művelte.Testvérei: Magyari Nagy Elvira, Nagy Izabella. Felesége: Páll Mária, a Mv.-i Ref. Nőszövetség alelnöke (1927). Gyermekeik:N. Márta Tőkés Ernőné; dr. N. Lajos, N. Ernő tanár, N. Endre, mérnök a debreceni kulturmérnöki hivatalban ( ? – Debrecen, 1929. dec. 31.). – Középiskoláit szülővárosa Ref. Koll.-ban végezte majd a kv.-i TE bölcsész karán tanult (1897–1901), ahol filozófia, m.-latin szakos tanári oklevelet szerzett. A mv.-i Ref. Koll. tanára (1901–39), közben igazgatója (1920. – 39. szept. 1.). Nehéz idők voltak azok, küzdeni kellett a koll. létéért, fennmaradásáért. Az új román hatalom, az Anghelescu-féle és hozzá hasonló törvények alapján arra törekedett, hogy a Református Kollégium nyilvánossági jogát megvonja, működését megakadályozza. Évente kétszer is, miniszteri megbízásból, szigorú ellenôrzést tartottak állami szervek a kollégiumban és legtöbbször csak a Nagy Endre ügyes, diplomatikus eljárásának, magatartásának az eredményeképpen működhetett évrôl évre az ôsi Alma Mater.Végleges nyilvánossági jogot a főgimnázium (1928-ban), az elemi iskola később (1931-ben) kapott. Az ô igazgatásának ideje alatt vezették be a gázfűtést az egész kollégiumban, létesítettek betegszobát és emelték a második emeletét a kollégium bentlakás/internátus étkezde felôli részén. Az ô ideje alatt kellett úgy gazdálkodni, hogy a tantestület és a kisegítô személyzet fizetését, valamint az iskola üzemeltetési, fenntartási költségeit fedezni tudják, mert a román állam semminemű juttatásban nem részesítette a Ref. Kollégiumot. Tulajdonképpen ô is iskolatörténetet írt azáltal, hogy minden iskolai évrôl Értesítôt készített és adott ki. Ezekben a kollégium elöljárósági tagjai, a tanszemélyzet (fôgimnáziumi és elemi iskolai), a tisztviselôk és segédszemélyzet adatai mellett az iskolai év rövid története, a tanszemélyzet iskolai, egyházi, társadalmi, irodalmi tevékenysége, minden osztály tanterve és óraterve, névsora és elômeneteli osztályzata szerepel. Úgyszintén tartalmaznak pontos, világos statisztikai adatokat a tanulók vallási hovatartozása, a szülôk lakhelye és foglalkozása szerint, az érettségi vizsgák székhelyeirôl, eredményeirôl. De tudomást szerezhetünk a kollégium „alapjairól” (nem a földek, erdôk, épületek) – ma alapítványfélének mondjuk – készített kimutatásokból az alapítók nevérôl, az alaptôke összegérôl, évi kamatjáról, valamint rendeltetésérôl (jutalom, családi segély, kollégium részére, konviktus részére). 1930 júniusában pl. 158 ilyen bejegyzett alap létezett, különbözô összegű tôkével.Az igazgató felelt mindenért, háromnegyed nyolckor benn volt már az iskolában, délután vissszament, hónaponként tartott tanári és szükség szerint előljárósági gyűlést, aminek az igazgatója, tanügyi előadója és ügyvezetője volt. Józan életet élt, Szabad idejében bélyeggyűjtő szenvedélyének hódolt, gyűjteménye nagy értékkel bírt. Minden idejét és tudását az egyházi élet, a m. ügy és a pedagógia szolgálatába állította.. Nyugdíjba ment (1941), a ref. egyházközség főgondnokává választották a mv-i kistemplomban. Az osztályharc élesedésekor tisztviselőtelepi villáját államosították, majd visszaadták, de pár év múlva öregen, betegen feleségével egy konyhába telepítették ki, agyvérzésben halt meg. Filozófiatörténettel, Mentovich Fe­renc munkásságával, utóbb az oktatásügy tör­ténetének egyes kérdéseivel foglalkozott. Tárcái jelentek meg az Ellenzék, Magyar Nép, Székelység, Erdélyi Prot. Lap. Református Szemle, Vasárnapi Újság, Székely Napló, a Mv.-i Ref. Koll. Értesítője (1914) hasábjain. A ref. egyházban és különböző társadalmi szervezetekben felelős tisztséget töltött be. Évente szerkesztette és kiadta a kollégium Értesítőjét. Számtalan tisztséget viselt. A KZST tagja (1910–), alelnöke (1934–46), a társaság félszázados jubileumára kiadott Ünnepi könyvben (Mv., 1930) újabb Mentovich tanulmánnyal szerepelt. A Tisztviselő-Egylet igazgatósági választmányának tagja. A romániai ref. zsinat tagja, az erdélyi ref. egyházker. világi aljegyzője, a mv.-i ref. egyház főgondnoka (1939–); a Diákegyesület elnöke, a Stefánia Kisdedóvó alel­nöke, és több társadalmi és kulturális egyesület működésében játszott fontos szerepet. A Magyar Szövetség mv.-i tagozatának intézőbizottsági tagja (1921), a Mv.-i Kaszinó választmányi tagja (1927–) – F. m.: Mentovich Ferenc élete és működése (Mv., 1904); A marosvásár-helyi Református Kollégium története az 1848–1849-es szabadságharc alatt (Kv., 1905, Mv., 1907); Horatius és Maecenas (Mv., 1907); antológ.: Mv.-i lexikon (Mv., 1912); Ünnepi könyv a KZST félszázados jubileumára (Mv., 1930); Bernády : Emléksorok (Mv., 1934); szerk.: A mv.-i ref. koll, (főgimn., elemi isk., internátus és konviktus) értesítője az 1924–25. iskolai évről (Tg. M., 1925); A mv.-i ref. koll, (főgimn., elemi isk., internátus és konviktus) értesítője az 1925–26.. iskolai évről (Tg. M., 1926); A târgu-mureș-i ref. koll. (nyilvánossági jogu fiú-főgimn. és elemi iskola, internátus és konviktus) értesítője az 1932–33, és 1933–34. iskolai évről.(Tg. M., 1934); A târgu-mureș-i ref. koll. (nyilvánossági jogu fiú-főgimn. és elemi iskola, internátus és konviktus) értesítője az 1934–35, és 1935–36. iskolai évről.(Tg. M., 1937);
Irod.: Ágoston Albert: Alkotásainkra, értékeinkre emlékezve (Nú., 1993. dec. 14.); Ágoston Albert: Van még egy nagy igazgatója a volt Református Kollégiumnak (Nú., 2001. nov. 15); Bernády; Biás István; Csekme, EM; Ferenczi 1928; Ferenczi 1929 /2; Fülöp–Ferencz; Fülöp G. Dénes: Asztali beszélgetések – néhai Mester István vártemplomi lelkipásztorral (Új Kezdet, 5. sz., 2001. máj.); Gaál 2001; Gyászjelentő; György 1927; Helikon 1924–1944; Időtár 2; Időtár 3; Ki kicsoda?; Kozma; KZST1930; Lexiconul vietii publice; Marosi-KZST; MÉL; Molter 2.; Mv. és a háború; Mv. tört. 2; RMIL; Sebestyén; Sipos; ÚMÉL; Valentiny 1935; Oláh-Gál Róbert: Apróságok a marosvásárhelyi református kollégium múltjából (Nú., 2024. jan. 5.)