NAGY Imre, § Zsögödi Nagy Imre

Csíkzsögöd, 1893. júl. 25., † Csíkszereda, 1976. aug. 22.: festőművész, grafikus. – A csíksomlyói és gyergyószentmiklósi gimn.-ban tanult és tanítói oklevelet szer­zett (1914). Az I. vh.-ban behívták katonának és tartalékos tiszti kiképzésre Mv.-re küldték, itt találkozott Nagy István festőművésszel, aki távoli rokona volt. Katonai szolgálata során a keleti fronton megsebesült, leszerelése után szobrászattal foglalkozott. A bp.-i Szépműv. Főisk. festő szakán Edvi Illés Aladár, Olgyai Viktor és Révész Imre tanítványa volt (1918–20). Ösztöndíjjal a kecskeméti művésztelepen al­kotott (1920–22), az 1920-as években nyaranta a nagy­bányai művésztelepen tartózkodott. A festés mellett Csíkzsögön gazdálkodott (1924–). Első kiállításait Kv.-ott és Bp.-en ren­dezték, mindkét városban hosszabb időt töl­tött. Első egyéni kiállítása Zürichben volt (1922). Nagyobbrészt rafikai munkáiból rendez kiállítást Mv.-en, Kv.-on és Brassóban (1925–27). Olasz – és németo.-i, vala­mint ausztriai tanulmányutat tett (1927–28). Egyik alapító tagja és kiállítója a Barabás Miklós Céhnek, tőbb ízben Mv.-en is (1930–). Zsögödön művésztelep létesítését tervezte, ezért mintagazdaságot létesített (1930-as években). Bánffy Miklós révén ismerkedett B. Rothschildnéval, aki meghívta Aba Novák Vilmossal együtt Londonba és részt vettek a londoni koronázási ünnepségen, majd hazafelé a Párizsi Világkiállításon. A kv.-i M. Műv. Int. akvarelltanára volt (1949–50), de megszüntették az állását. Mv.-i barátai: Veress Károly és Koós György a cukorgyár igazgatói, Imreh Ernő jogász és még sokan mások biztosítottak neki feltételeket az alkotáshoz (1952–53). Veres Nicolae (egykori megyei elsôtitkár, felajánlotta, hogy költözzön Mv.-re, de ez nem valósult meg. Három négy hetet Mv.-en a Cukorgyár vendégeként, ugyanannyit Kv.-on töltött (1951–53). Jó kétévi vásárhelyi tartózkodás és vissza-visszajárások után annyira megszerette városunkat, hogy életművének egy jelentôs részét Mv.-nek adományozta, hiszen itt befogadták, tisztelték, kíváncsiak voltak műveire. A Teleki Tékában 1958-ban megrendezett egyéni kiállításának képanyagát (40 olaj) Mv.-nek adományozta. A város vezetôsége kiállítóteremmel lepte meg a művészt, így jöhetett létre a Galéria, amely 1961-ben újabb adománnyal gyarapodott, ezúttal egy 54 fametszetbôl álló sorozattal. A műveit a Teleki Téka épületének I. emeletén állították ki (1959), a Nagy Imre Képtár ott működött (1973–86), amikor betiltották. Ezután még 44 olajfestményét Mv. városnak adományozta, ma már 126 munkája van a Megyei Múzeum tulajdonában. A Nagy Imre-Galériát új helyén, a Köteles Sámuel u. 1. sz. alatt nyitották meg (2001. febr. 16.). Csík­szeredának adományozott zsögödi otthona a N. I. Emlékház és Képtár (1973–). Életműve a 20. sz.-i erdélyi m. festészet egyik kiemelke­dő teljesítménye. Expresszív szemléletű, balladás hangvételű festményein a székely nép létküzdelmét és helytállását mutatta be; tájké­pei, portréi szülőföldje iránti szeretetéről és el­kötelezettségéről vallanak. Rendkívül gazdag grafikai munkássága során fametszeteket, réz­karcokat, tus – és ceruzarajzokat egyaránt ké­szített. Stílusa leginkább Aba Novak művésze­tére emlékeztet. Több képét az MNG (Forrás, 1929; Kucsmás önarckép, 1944 stb.) őrzi, de műveinek zöme romániai múz.-okban van. Megörökitette az Erdélyi Helikon írói közösségének tagjait, a rajzokat a bp.-i Petőfi Irodalmi Múzeumban örzik. Kitüntetései: a Szinyei Társ. Zichy Mihály grafikai díja (1932), a Kv.-i Műv. Hetek nagydíja (1942), érdemes művész (1957); Munka Érdemrend I. fokozat (1963); Kulturális Érdemrend I. fokozat. (1968), M. Örökség –díj (2005). – F. kiáll.: egyéni: Zürich (1922); Kv. (1925–29, 1958, 1963); Brassó (1925–28, 1930, 1933, 1935); Csíkszereda (1925, 1935, 1974); Arad (1926); Bp. (1931, 1936); Nagy­szeben (1933); London (1938); Mv. (1926, 1942, 1943, 1958, 1963); Buk. (1958); csoportos: Buk. (1929); Nürn­berg (1929); Bp. (1937, 1944); Kv. (1942); Moszkva (1957); Titograd (1958). – F. m.: könyvek: Expoziţie Nagy Imre.(h.n., 1965), Kétszáz rajz. (vál., előszó László Gyula; Buk., 1973); Följegyzések: Önéletrajzi regény (Előszó Kányádi Sándor; a csíkszeredai és zsögödi illetve a mv.-i N. I. – adományok és hagyaték jegyzéket tartalmazó függeléket János Pál és Simó György állította össze; Buk., 1979); Ahogy Csíkba megérkeztem… Önéletrjazi írások: Cikkek, vallomások Nagy Imréről (Bp., 1983); Nagy Imre rajzaival: portré válogatás: Önarckép, Szüleim, Kemény János, Szabédi László, Sütő András, Tamási portréi (Korunk=1997.8.) és mások; 12 színes melléklet, Xilogravuri-Fametszetek-Holtzschnitte-Xilogravures (Csíkszereda, 1983); Zsögödi Nagy Imre emléknaptár (Kv., 1983); Erdélyi Helikon – grafikái; Sümegi György előszavával: Mappa (Bp., 1986); Íróarcképek. Fodor Sándor előszavával: A Helikoni íróarcképek teljes 35 db.-ból álló sorozata ( Buk.-Kv., 1993); Nagy Imre rajzok a Csíki Székely Múzeumban őrzött hagytékból (Bp., 1993); „Az úgy volt, hogy… – hallák-e?” Följegyzések (Csíkszereda, 2012); Följegyzések (Csíkszereda, 2012).
Irod.: 21. sz. Székelyföld; 20. sz.-i képzőművészet; Bánffy – Marosi; Banner; Csifó; EM; Erdélyi L.1991; Erdélyi L 2009; fotó1974; Erdélyi Lajos 2018; Erdélyi Helikon. N. I. grafikái (Bp., 1992); Zs.Nagy Imre festő az őreánk néző tekintetével = Farkas Árpád: Nemilyen lovat akartam (Bp., 2020); Fáy Aladár: N. I. rajzai. (Bp., 1941); Fodor Sándor (S.): ’’Nagy Imre’’ a Benkő-házban (Nú. Extra: Színes világ, 22.sz., 2006. jún. 3.); A zsögödi remete gyűjteményes kiállítása = Féja; Fornade; Gazda József: N. I. (monogr.; Buk., 1972); Helikon; Időtár 4.; Izsák József: A festőművész N. I.: szabálytalan portrékisérlet (Krónika, 2006. aug.18–20.); Katona Ádám: N. I. a változó időben (Korunk évk., 1974); Katona Szabó 2001; A képtáralapítás üdvözlete: Adatok a 25 éve halott N. I. ester Mv.-hez fűződő viszonyához (Nú, 2001. febr. 17); Kós; Lâptoiu, Negoiţă: N. I. (monogr.; Buc., 1975); Lokodi Imre: Megnyílt a Nagy Imre képtár (Nú 2001. febr. 19); MÉL; Molnár Rajmond: Tárlat a Nagy Imre művészetében megjelenített nőkről (Krónika, 2021. jún. 21., p. 9.); Molter 3; Molter Károly: N. I. festőművész köszöntésére (V. Z., máj. 18.); Mv. műv. vár.; N. I. az RNK művészete érdemes mesterének kiállítása (Mv., 1958); Nagy Imre az ő reánk néző tekintetével = Farkas Árpád. Asszonyidő.(Buk., 1983), és = Farkas Árpád: Nemilyen lovat akartam (Bp., 2020); N. Kemény Zsuzsa: Séta N. I. világában (V. Z., 1958. máj. 14.); Nagyjaink; Murádin: metszőműv; Gheorghe Olariu, Simon Endre, Simó György: Catalogul expoziţiei retrospective Nagy Imre (Tg.M., 1973); Nagy Zoltán: Új m. művészet (Bp., 1941); RMIL; Simon Endre: A N. I.-galériáról (V. Z., 1960. nov. 13.); Simon Endre: Az emberi cselekvésnek ideje van (Nú., 2001. febr 24); Sümegi György: Zsögödi N. I. grafikái (Bp., 1986); Sütő András: „Uram, ezek a banditák…!: N. I. galibáiból (Erdélyi Figyelő, 4–5. sz., 1992); Szabó Zoltán: Fa, mitől nem látszik az erdő?! Újra N. I.-ről és a vásárhelyi képtárról (Nú., Múzsa, 319. sz., 1997. nov. 7.); Szabó-Kállai; Székelyföld; Vásárhelyi Z. E.: Erdélyi művészek (Kv., 1937); Veress Ferenc:”Hazahív a hűség”. Zsögödi Nagy Imre (1893–1976) és idősebb Pietter Bruegel =Táguló horizont;