NAGY István, §

Csíkszereda, 1907. júl. 5., † Kv., 1983. jan. 5. a Házsongárdi temetőben nyugszik: karmester, hegedűművész, zenetanár. – Szülővárosában végezte el a r. k. gimn.-ot (1925); zenei tanulmányait Mv.-en kezdte 16 éves korában Haják Károlynál és Metz Albertnél (1923–26), majd a bp.-i Zeneakadémia hegedűosztályán folytatta (1926–33), Kemeny Rezső; Waldbauer Imre, Weiner Leó, Siklós Albert és Molnár Géza tanítvanya volt.. A mv.-i r.k. tanítóképző és gimn. ének – és zenetanára (1934–41), az iskola kórusának karnagya első fellépésüktől (1936. febr. 29.), amikor a fiúvegyeskarral bemutatta a Kodály Zoltán Székely keserves c. művét. Ugyanebben az időszakban átvette az Iparos Dalkőr vezetését is (1937–), amelyet hét évig vezényelt; közben több vonósnégyes hegedűseként vett részt a város zenei életében. Kv.-on tanár a Tanítóképző Intézetben (1941–46), majd a M. Zene – és Színművészeti Főiskola szervező-alapítója, professzora és igazgatója (1950-ig karvezetés-tanára), a M. Művészeti Intézet (1948–50), ill. a Gh. Dima Főiskola tanára (1950–72). A m. zenei anyanyelv, az eredeti népi dalkultúra jelentős művelője.Mv.-i tanárként megszervezte iskolájának fiú vegyeskarát, mellyel a reneszánsz és a modern m. kórusművészet tolmácsolójává vált, ezt a munkát folytatta Kv.-on is a kv.-i tanítóképzősök országos hírűvé emelt vegyeskarával, valamint a nevét viselő énekkarral. Ezek számos művet szólaltattak meg országos vagy éppen egyetemes bemutató formájában Bartók, Kodály, Márkos Albert, Zoltán Aladár műveiből. Vonosnégyesével is számos erdélyi városban hangversenyezett. Az újjászervezett Dalosszövetség (1948–) elnőkeként karmesterképzésre, modern műsorpolitikára törekedett. Sorozatot indított Bartók Béla műveiből. Kodály Zoltánnal többször találkozott, levelezett és emlékének ápolásából is kivette részét. Egy Szász Károllyal közösen szerkesztett énekeskönyve kizárólag népdalokra épült. Országos szinten részt vett a kórusmozgalom irányításában, valamint a kottakiadásban. Írásai megjelentek: Énekszó, Erdélyi Iskola, Ifjú Erdély, Néptanítók Lapja, Művelődési Útmutató, Művelődés, Igaz Szó, Korunk, Lucrări de muzicologie, Utunk hasábjain, a Zenetudományi Írások c. kötetben. Mv.-i diákkórusával hanglemez is készült. Énekkarának kórusművet dedikált Kodály Zoltán Balassa Bálint elfelejtett éneke-t. Festményben, rajzban alakját Nagy Imre, Gy Szabó Béla örökítette meg.
Irod.: Benkő András: emlékezés N. I.-ra. (Művelődés, 3. sz., 1983); Benkő András: Hat évtized a zene szolgálatában. Adatok N. I. munkásságához (1923–1983) = Zenetudományi Írások; Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára (Bp., 1943); Fehérvári László: „ Egyszeriben az volt az érzésem: ottnon vagyok: Utolsó interjú N. I.-nal (A Hét, 3. sz. 1983); Házsongárd; A Hét Évkönyve (1982); Időtár 3; Jordáky Lajos. A kórusteremtő N. I. (Új Élet, 2. sz. 1966. jan.); Lakatos István: Kodály művészetének útja Erdélyben (Bp., 1943); N. I. emlékére (V. Z., 1983. jan. 15.); RMIL; Utunk Kodályhoz: Tanulmányok, emlékezések (Buk., 1984); Zenetudományi írások neki magának Szabó Csaba.