NAGY SZABÓ Ferenc, marosvásárhelyi

Mv., 1581. szept. 13., † Mv., 1659. jan. 16.: szabómester; mv.-i előkelő polgár, görgényi udvarbíró, emlékíró. – Apja N. Sz János mv.-i módos polgár, bíró, anyja Borsos Anna a krónikaíró B. Sebestyán leánya, nagybátyja Borsos Tamás. Megnősült (1604. jan. 21.), felesége a kv.-i Rózsás Erzsébet († 1647. szept. 28.), akivel 43 évet élt, öt fiúk és négy lányuk született: Erzsébet, János, Ferenc, Anna, Boldizsár, Istok, Borbára, János, aki Bécsben tanult és Anna, Köpeczi Miklósné, első férje Koncz Márton volt. Második felesége Sarkó Anna (1650. nov. 23.–). – Iskoláit Mv.-en végezte, ahol Baranyai Decsi Cimor János is tanította (1588–1595). Apja bár módos, két városi háza is volt, de fiát mesterségre tanítatta. Inas éveit az apai háznál kezdte (1596), majd Göcsi Szabó Mihálynál folytatta (1598–), Kv.-on Palástos Istvánnál mint felszabadult szabólegény dolgozott (1599–1601). Az 1601–1603. évi háborúk és zűrzavaros közálla­potok idején részt vett a harcokban, és több­ször került életveszélybe a német, román, hajdú betörések alkalmával. Hol otthon volt hol Radnóton, Görgényben, Ilyefalván, Brassóban. Tagja Mv.-en annak a városi küldöttségnek, amely Székely Mózesnek és Bektes basának Nyárádtőhöz élelmet és ajándékot szállított (1603). Felesküdött a mv.-i polgárok sorába. Ma is áll a várban az az épület, amelyben a házassága első éveiben lakott. Ezután belépett a szabó céhbe (1604 húsvétja). A Forgách Zsigmond elleni felkeléskor a mv.-i lovasság vicehadnagyaként a Barcaságban táborozott (1611–). Megválasztották a szabó céh egyik dékánjának (1613). Konstantinápolyban járt (1614 ) ahová nagybátyja, Borsos Tamás követ hívta meg, és leírást ké­szített a város keresztény templomairól. A következő évben a céh őt küldte Brassóba hogy tarackot öntessen. Megválasztották céhmesternek (1627–31) majd táblás céhmester lett (1633, 1635–39, 1643). Kedve ellenére I. Rákóczi György görgényi udvarbíróvá tette (1639–41), felépíttette Görgény várát (1640), mintegy 2500 forint lefizetésével szabadult meg az ál­tala nem kedvelt tisztségtől (1642). Ezután csendesen elvonulva élt. A m­v.-i vár egyik választott kapitánya lett (1658. júl.), a következő évben meghalt. Hősi haláláról szólő tudosítások nem felelnek meg a valóságnak, nem a vár ostromában halt meg.. Az egyház jövedelmi lajstromból kitűnik hogy 13-at harangoztak érte, megadva neki a végtiszteletet pedig nem is volt református Minden valószínűséggel az alá az ormos koporsó-kő alá temették, amellyel ő a mai ref. temetőt tulajdonképpen megalapította (1617), megvásárolta azt a telket, majd a városnak adományozta köztemetőnek. Később ez a terület kiegészűlve más adományokkal a ref. egyház tulajdonába került és a mai mv.-i Ref. Temető helyszínévé vált. Kv.-ról hozatta az ormós koporsókövet (1617. jan. 7), Síremléke nincs meg. Folytatta Borsos Se­bestyénnek krónikáját (Chronica a világnak lett dolgairól 1490–1560), melyben az 1580–1658 közötti eseményeket beszélte el szemta­núként igen eleven stílusban. Mv. város viszontagságai, többszörös elpusztíttatása, lakosai szertebujdosása a XVII. sz. legelején, a vár építtetése s a polgárság története felől páratlan kútfő. (a kézirat a Teleki Tékában van.). Leírta hogy a tatárok Balavásárnál voltak (1658. aug. 29). Az ellenség közeledtének hírére ő és a város vezetői megszervezték a vár védelmét. Ennél több konkrétumot nem ismerünk. Az adathiány miatt születhetett meg a legenda a város romlásáról, amelyet többek ellenőrízetlenül átvettek pl. Orbán Balázs is. Krónikájának (1653 febr. 20.–1658 aug. 29 között írta) legfőbb értéke abban áll, hogy a polgárság és a nép szempontjából tekinti az országos esményeket. Főleg a székelyek történetére vannak feljegyzései, így műve a székelység életének érdekes emléke. Megépült a háza, amely még a mai napig az eredeti alakját viseli a város főterének sarkán (1623), (Pţa. Trandafirilor / Főtér 61. sz.), az “A” kategóriába tartozó műemlék. A házat a jezsuiták megvásárolták és befoglalták a kolostor épületébe (1709). Az épület falában két XVII. sz. i feliratos kő található. Ott szállott meg II. Rákóczi Ferenc mikor a mv.-i ogy. fejedelemmé választotta. Mv.-en utca viseli a nevét. – F. m.: Marosvásárhelyi N. Sz. F. Memóriáléja. Kiad. Mikó Imre (Erdélyi tört. adatok, I. Kv., 1855; románul: Memo­rialul lui N. Sz. F. din Tirgu Mures. Ford., jegyz., bev. Stefánia Gáli Mihăilescu. Buc., 1993); Tűzpróba 1603–1613. N. Sz. F. írásaiból (Erdély öröksége, 3. Szerk. Makkai László, Cs. Szabó László. Bp., 1942, repr. 1993); Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc Memorialéja = Bethlen Gábor krónikásai. Kiad. Makkai László (Bp., 1980); Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc memorialéja = Marosszéki krónikák 1./ Válogatta és sajtó alá rendezte Sebestyén Mihály (Mv., 2010); antológ.: Erdélyi magyar emlékírók; Erdélyi történelmi adatok (Kv., 1855–62); N. Sz. F. memorialéjából = Erdély öröksége, 3.; Mv. és Vártemploma (Bp., 1990).
Irod.: Bakó Zoltán: In hoc tumulo requiescunt (Vásárhelyi Hírlap, 2008. jún. 13.); Bodnár; Bónis Johanna: Két kiállításról (Nú., 1995. dec. 16.); Bota, Sorina; Chiorean 2008; Czirják 3; Csáky; Az EME háromnegyedszázados tudományos működése (Kv., 1937); Erdély öröksége (Bp., 1941–42); Erdélyi emlékírók Erdélyről és a fejedelemségről (Mv., 2006), Erdélyi magyar emlékírók; Fodor-Szabó; Gulyás; Kelemen Lajos: N. Sz. F. ifjú­kora ( Az EME Mv. 1906 jún 4–5 napján tartott első vándorgyűlésének emlékkönyvében, Kv., 1906); Időtár 1; Kelemen Lajos 1982; Kelemen Lajos 2006; Kemény Katalin: N. Sz. F. (Erd. Múz., 1932); Keresztes Gyula: A főtér sarkán (V. Z., 1985. okt. 13.); Keresztes Gyula: A plébánia épülete (Nú., 1990. ápr. 13.); Keresztese Gyula: A hajdani Mv. 4.: A város régi épületei (Nú., 1995. okt. 14.); Keresztes Gyula: N. Sz. F., a város krónikása (Nú., 1998. jan. 31.); Kócziány László: Vásárhelyi emlékírók (V. Z., 1970. júl. 5.); Kőváry László; Krón Füz. (1939. 4/9); MAMŰL; Man: Tg. M.; Maros megye; Marosszéki krónikák 1.; Máthé Levente; MÉL; MIIB; MUL; Mv.-Balás; Pál-Antal 2003; Pál-Antal 2006; Pál Antal Sándor: Mv. – a szabad királyi város.(Nú., 2016. ápr. 29.); Pallas; Pálmay József; Pesty 2014; Profiluri mureşene. 1.; RMIL; RNL; Rugonfalvi Kiss; Székely Kal.; Szigeti József: Az írói tudatosság problémája N. Sz. F. memoriáléjában (Sz. J.: A mű és kora. Buk., 1970); SzOkl, 6; Szinnyei; Todea 2013; Toldy; ÚMÉL; Valori mureşene de patrimoniu