NAGY, szőkefalvi család

Küküllő vármegyei nemes család. Címeres levelet Bethlen Gábortól (1626. jun. 6.) N. Pál nyert. Nemességét Küküllővármegyében 1771. igazolta (1771), melyet aztán Tordamegye is kihirdetett. A családból Lőrinc 1763-ban Küküllőmegye assessora, majd szolgabírája, később pedig Mv.-en ügyvédeskedett; Károly (1799) vármegyei aljegyző, utóbb vármegyei követ, végül vármegyei főjegyző (1810). A XIX. század elején András is nevezett vármegye assessora (törvényszéki ülnök) volt (1815); Ferenc kir. perceptor, Dániel kancellista. Zsigmond assessor, vármegyei aljegyző és perceptor. Pál (1785–1803). Küküllőmegye asessora; idősb József számvevő, ifj. József (1837-ben), Gábor (1848. körül). kir. ügy igazgatósági irnokok; Sándor Kolos megyei iktató és tűzifa biztos (1848. körűl). Küküllő megyében birtokosokul fordulnak elé: Miklós N.-Csergeden, N. Sámuelné és mostoha gyermekei Kati, Nina, Róza, Amália, Ferenc mikeszászi birtokosok, Erzsébet bir Lodormányon, Sándor Lackodon, Ó-Kocsárdon. Ezek is tán a szőkefalvi Nagycsalád ivadékai. A család Szőkefalván kívül több más helyen is birt részjószágokat. A családnak 951 darabból álló levéltárában több történeti értékű irat van. A szőkefalvi Nagy család egy ága kiszármazott Magyarországra, hol Gyöngyösön 1788. april. 18 án szül. Nagy Pál, nagyváradi utóbb Pesten egyetemi tanár, és bölcsészeti tudor. 1840-ben a „Nemzeti ujságot“ szerkesztette. Munkái 1. B. Simonyi József élete. 2. Historia pragmatica R. Hung. 3. Hist. universalis. Meghalt 1859. dec. 18-án Pozsony vármegyében Eperjesen fiánál, ki ott plébános volt.
Irod.: Kempelen; Nagy Iván