NAGY Zoltán, sárosberkeszi

Mezőbergenye, 1899. júl. 15., † Parajd, 1979. okt. 8.: kántortanító, iskolaigazgató. – Nagy Pál irod. tört. édesapja. – Tanulmányait Mv.-en és a nagyenyedi tanítóképzőben végezte. Már diákkorában katonai szolgálatra hívták Galiciába. Az első vh.-ban a 22. h. gy. e.-ben orosz, olasz fronton harcolt mint hadapródörmster. A háború után kezdte meg néptanítói szolgálatát: Székelykövesden, Somosdon, majd kántortanító, iskolaigazgató Mezőkölpényben (1921–51). Kuláknak minősítették (1951), mert néhány hold földön gazdálkodva tudta csak eltartani családját, iskoláztatni két fiát. Parajdra költöztek, ahol nyugdíjazásáig tanított. Itt kiharcolta, hogy a sóbánya terepén létrehozzanak elemi iskolát a bányászcsaládok gyermekeinek, ami mai napig működik. A Gazdakör jegyzője, levente főoktató és egyházmegyei iskolaigazgató volt.
Irod.: Mezőkölpény; Nagy Pál: Falu a Korhány alatt (Székelyföld, 5. sz., 2006.); családi inf., Székelyföld í.k.