NALÁCZI József, naláczi br.

Nalácvád, 1748. ápr. eleje, † Batiz, 1822. ápr.?: testőr, főispán, erdélyi kormányszéki tag, naplóíró, fordító, mecénás. – István (1722–1760) Toldalagi Zsuzsanna (1717–1789) fia. Felesége: gr.Toroczkai /Thoroczkay Mária Terézia (1765–1816. márc.). Fia: József († 1836). – A nagyenyedi koll.-ban ta­nult (1755–64), majd kir. táblai kancellista joggyakorlatra Mv.-re került és kir. táblai jegyző lett (1764–66). Gr. Hadik András ösz­tönzésére lépett be a bécsi m. testőrségbe (1766–73), itt ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel és a francia irodalommal Írásra a később jó barátjává lett Báróczi Sán­dor buzdította. Sepsziszentgyörgyön a székely huszár-határőrezred századosa (1773–78). A parasztlázadás tönkre tette batizi udvarházát (1784). Itthon mint katonai mint polgári pályán működött. Mv.-en polgári esküt tett (1785. ápr. 28.). Több mint tízévi távollét után hazajött és a Kir. Tábla elnöke lett, ő is a II. József császárhoz küldendő marosszéki követek közt szerepelt (1787. febr. 17). A városi jegyzőkönyv szerint beeskették Mv. város polgárai közé mint nemes embert minden taxa nélkül (1796). Később a kv.-i ker. tábla alelnö­ke, az erdélyi kormányszék tagja (1788–), a Kálnoky-huszárezredben százados (1791–), a nagyenyedi koll. főgondnoka (1796-tól), Zaránd megye megbízott (1790–92), majd kinevezett főispánja (1792–1819). Kőedénygyárat és meleg gyógyfürdőt létesített Batizon. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tiszteletbeli tagja, amelynek alaptőkéjéhez 1000 rhénesforintot ajánlott fel (1791). Lelkes pártfogója a magyar színészetnek. Ő továbbította Kelemen László színháztervét Kv.-ra. évi 30 forintot ajánlott fel az erdélyi m. színészet támogatására (1795–). Nyugalomba ment (1796 Ez nem jelentett tétlenséget számára.). 64 éves korában négyszer járta meg lóháton Bábolnától Mv.-ig az utat leginkább téli időben Állandóan érdeklődőtt az irodalom iránt. Ere­deti verseit megsemmisítette, de több fordítása francia nyelvből fennmaradt. Emlékiratait Hunyad megyében, vagy szászvárosi téli szállásán v. bábolnai udvarházában 1814-ben kezdte írni. Az 1754 – kezdődő emlékeiről s hallomásból azelőtti dolgokról írt. Kora szokásait és viseletét írta le. Emlékirataiból csak egy töredék készült el megjelent a Kv.-i Hetilapban (1853, 74–77. sz.), majd Kelemen Lajos adta ki. Katonai műszótára kéziratban ma­radt. – F. m.: N. J. emlékirata. Kiad. Kelemen Lajos (Napkelet, 1921), = Erdély öröksége, 8.; Erdélyi emlékírók Erdélyről. Szerk. Makkai László, Cs. Szabó László. Bp., [1942]); ford.: D’Arnaud: Eufémia vagy a vallás győzedelme. (Pozsony, 1873); D’Arnaud: A szerencsétlen szerelmesek avagy gróf Commens. (Kv.-Nagyszeben, 1793); Yung éjjelei (Nagyszeben, 1801); Szőlőmíve­lésről. Chaptal munkájából összeszedegetett jegyzések (Kv., 1814).
Irod.: Aranka György; Bicsok-Orbán; Halotti beszédek; Időtár 1; Kelemen Lajos 2009, Keresztes Gyula: A backamadarasi udvarház és kastély (Nú., 1994. febr. 25.); Kovács Kiss Gyöngy; Krón. Füz. (1939.4/8 v. 9); MSZL; MSzínL; Orbán János: Táblabírák, főnemesek, pallérok és házak: Városkép és társadalom változásai Mv.-en a Királyi Tábla beköltözése után [1754] = Könyvek által …; Pál-Antal 2006, Szinnyei; Újfalvi Sándor: Emlékiratok (Bp., 1990); ÚMÉL Naláczi József – 3657