NEMESS László, § Nemes (1977-ig)

Mv., 1944. ápr. 24., † Mv., 2000. júl. 27.: író, szerkesztő, hajóskapitány. – Szülővárosában a Bolyai Farkas Középiskolában érettségizett (1962); a konstancai Tengerhajózási Főiskolán szerzett diplomát (1967). Öt esztendeig szolgált hivatásos fedélzeti tengerésztisztként, járta a világtengereket. Itt szerzett élményanyagát dolgozta fel (1966–), pályakezdő elbeszéléseiben, regényeiben amelyekkel relőször az Előre hasábjain jelentkezett. Az Előre belső munkatársa, mv.-i tudósítója (1972–), az Igaz Szó (1976–) ill. a Látó (1990–91) szerkesztője, a prózarovatot vezette, Markó Bélával , Gálfalvi Györggyel a lap Irodalmi Körét irányította, a Delfin c. Magazinmellékletet szerkesztette, angol és románból fordított. Sepsiszentgyörgyre költözött (1991–), ahol a Háromszék c. Napilap munkatársa (1991–95) Az Utunk, A Hét, Új Élet, Ifjúmunkás, Vörös Zászló külmunkatársa. Hajózásról, tengerekről, tengerészekről szól első regénye, a Hosszú út , melyben két fiatal hajóstiszt megpróbáltatásait s férfias helytállását mutatta be. Új, eddig bejáratlan területet hódított meg ezzel a romániai magyar próza számára. Megkapta a Mv.-i Írók Egyesületének prózadíját (1976, 1982), a MTI tárcanovella-pályázatának különdíját (1991, 1992). – F. m.: Hosszú az út: Regény (Kv., 1973); Szilvesztert ajándékba (elb.; Kv., 1976); Szarkalábon jön a hajnal (nov.; Kv., 1979); Ködoszlás (nov.; Buk., 1982); A nyár utolsó éjszakája (regény; Buk., 1986); Józsua (reg.; Buk., 1989); Milyen csodálatos (2001); társsz.: 1990. márc. 19–20.; Fehér könyv (a mv.-i véres március megelevenítő könyv) (Bp., 1991); antológ.: Volt jövőkbe nézve: Válogatás a Múzsa irodalmi anyagából (Mv., 2001); Erdélyi elbeszélők (Bp., 2004); szerk.: Kovács György: Emberarcok. (bev.; Buk., 1987).
Irod.: KKACs; KMÍ; Kortárs MÍKL; Kuszálik; Mv. tört. 2.; Oltyán László: N. L. (V. Z., 1974. febr. 10.); RMIL; RMKK; Tompa Z. Mihály: A Skorpió műhelyében (V. Z., 1982. jan. 10.); Tompa Z. M.: Töretlen munkakedvvel (V. Z., 1987. okt. 3.); ÚMIL; Varga Sándor: Az utazó bánata (V. Z., 1982. nov. 27.)