NYÍRŐ Sámuel, Székely Nyírő Sámuel

1700., † Mv., 1800. szept. 17.: városi szenator, notárius, főbíró. – Felesége: Tóth Klára ( – Mv., 1807. nov. 22.). Leányaik: Rozália (Mv., 1773. okt.-Mv., 1780. febr. 7.), Ágnes (Mv., 1777. – Mv., 1788. okt. 15). – A mv.-i ref. temetőben lévő koporsóidomú emlékövéről tudható meg: 1769-en innen 30 esztendők alatt viselt M. Vásárhelyen a’ belső és külső tanátsbann minden főbb tisztségeket”, a város főbírója volt (1783), tevékeny aggkort ért (100 év), tekintélyes polgára a városnak, a ref. koll.-nak pénztárnoka volt (1760–1791). Ez idő alatt gyökeresen átrendezte a koll. számadásait.
Irod.: Csekme; Fodor–Balás; Krón. Füz (1939. 4/8); Pálmay; Szentgyörgyi; Tóth Klára Nyírő Sámuelné: Amaz öt eszes szüzekkel társalkodó két szüzek, mv.-i Nyírő Rosalia és Nyírő Ágnes… (Kv., 1792); Felesége sírirata a ref. temetőben: Székely Nyiró Sámuel 1769-en innen 30 esztendők alatt viselt M. Vásárhelyen a’ belső és külső tanátsbann minden főbb tisztségeket hasznoson, böltsenn, igazságoson, azok nagyobb diszt vettenek tőle, mint ő azoktól. Nem követett idegen, tsapodár, kényes szokásokat, ama régi tiszteletes, méltoságos viselettel szerezte ’s oltalmazta érdemet. Testének fen termett ’s nagyot mutató alkotása is segítette ebbenn. A’ jók ott nem gyűlölhették, mert a keresztény vallásnak ’s erköltsnek barátjok volt, utálta a’ dologtalan, tunya életet, az időnek tudta hasznát venni. Házát künn, benn okoson, lárma nélkül igazgata, jó inkább szerette lenni, mint láttatni. Munkás élete végződött 1800. september’ 17-én. Élt 100 esztendőt, 3 hónapot, mellyek közül 37 esztendőt házassági szovettsegben. Nyugoszik már e’ sirban, a’ hová gyűjtötte a’ halál két kedves leányait, amaz ot eszes szüzekkel társalkodó két szüzeket, a’ szerelmetes Ro’sáliát 1780. febr. 7-én, ki élt 17. észt. 4. hón. és a’ kedves Ágnest 1788. oct. 15-én, ki élt 11 észt. 8 hon. Repeső örömmel fog ide költözni hiv férjéhez ’s kedves gyermekeihez, kiknek most keserves szívvel szerez emlékezetet Tót Klára 1806. Maga Thot Klára is hordozván az élet terheit… a’ nyavalyák keresztjeit pedig 12 esztendeig szenvedvén, minek utánna meg kisértetett, tisztitatott volna 1807. észt. nov. 22-én tavaszhoz illő vidám naponn meg holt, szerelmetes barátjához ide tétetett. Mindnyájan keljenek fel ditsőségre az uj élet hajnalán, melynek napja le ne menjen, ’s holdja meg nem fogyatkozik. Ámen. Ámen..
Irod.: Csekme; Krón. Füz (1939. 4/8); Pálmay