OLÁH Róbert, §

Cegléd, 1897. jan. 15., † Mv., 1975. dec. 4.: gépészmérnök, vállalkozó. – Felesége Nagy Kornélia. Fia Róbert, agrármérnök (1927–2010. márc. 29.). – Apját a M. Államvasutak Kv.-ra helyezte így a család Kv.-ra került. Iskoláit Kv.-on a piaristáknál végezte, majd a Szegedi Állami Felső Ipariskolában tanult az I. vh. kitöréséig. Önkéntesként részt vett az I. vh.-ban (1915–17), mint hadapródőrmester. Olasz fogságba esett (1917. szept.–1919. dec.). A fogságból való szabadulása után befejezte a tanulmányait és gépészmérnöki oklevelet szerzett. Mv.-en volt műszaki vállalkozó. Belépett az apósa, Nagy Károly, díszmű-bádogos, vízvezeték-szerelő vállalkozásába (1925). Az 1929-es válság idején Buk.-ben vállalt munkát, mert Mv.-en akkoriban nem volt megrendelése. Apósa halála után a vállalkozást jogutódként irányította (1934–48). Majd nyugdíjazásig a Radó Sándor által vezetett Tervező Intézet mérnöke. A központi fűtések és modern gázszerelési technikák úttörője volt Mv.-en. Több tűzveszélyes épületbe ő tervezte a központi fűtést pl. a Teleki Tékába. Az Erdélyi Helokon mv.-i tagjai közt szerepelt (1930).
Irod.: családi inf. Oláh-Gál Róbettől; Erdélyi ezredek; Marosi-Helikon