ORBÁN Károly

Mezőmadaras, 1888. júl. 6.? vagy 1889. ápr. 3., a keresztlevél kiállítása: 1889. ápr. 20. † Temesvár, 1958. szept. 1.-én kivégezték.: Mv-re kitelepített földbirtokos, ügyvéd, ulánus főhadnagy, 1956 Maros megyei mártírja. – O. György és zeykfalvi Zeyk Sarolta fia. Felesége: 1. Bohus Ilona, 2. lécfalvi Bodor Ilona, 3. Constance Emily Hill (esküvő: 1926), visszaköltözött Angliába (1936) és meghalt († 1941), gyermekeik: Éva és Pál, 4. nagymajthényi Majthényi Anna, leányuk: Mária – Bihari Lászlóné, New Yorkban él, anyja korai halála után, nevelőszülők gondozták gyermekkorában. Pál fia pszihiáter Angliában. – Kadétiskolát végzett, majd a bp.-i Ludovika Akadémián tanult, ulánus hadnagy, majd főhadnagy. Angliába ment (1911–12). Oxfordban felső kereskedelmi akadémiát látogatott. Elefáncsontpartra szerződött, egy angol kereskedelmi cégnek dolgozott (1912–). Beszélt: m., angol, német, francia, olasz, spanyol, román és horvát nyelveken. Apja halála miatt tért haza (1913) értékes afrikai gyűjteménnyel, trófeákkal a mezőmadarasi kúriába (1517-ben épült). Az I. (1914–16) és a II. vh.-ban is harcolt, visszavonult a katonaságtól. A M. Szövetség képviselőjelöltje a mezőségi kerületben (1922). Az Egységes M. Párt mv.-i szervezetének vezetőségi tagja (1922) Mezőmadarason gazdálkodott, gazdaköri munkát is kifejtett, malomtulajdonos (1926), a madarasi Ref. Egyház presbitere, az Erdélyi M. Párt tagja volt (1940–44). A johannita rend tiszteleti lovagja (1942–58). A család Bp.-re menekült, ott élték át az ostromot (1944), majd visszatértek a kifosztott kastélyba. Kényszerlakhelyre, Mv.-re egy pincébe hurcolták (1949. márc. 2–3.), a gyűjteménye, a nagyértékű könyvtára, levéltára és minden egyéb megsemisült, soha nem térhettek vissza Mezőmadarasra. Angol nyelvleckékkel, alkalmi könyvelésből tartotta fent családját. Az 1956-os események kapcsán, fegyveres lázadást készítettek elő, letartóztatták (1957. szept. 10. v. nov. 27.). Gr. Kuún Zsigmond vádlottal együtt Temesvárra szállították, ahol több hónapon keresztül kegyetlenül vallatták. A Szoboszlai-perben halálra és személyi vagyona elkobzására ítélte a Kv.-i Katonai Bíróság (1958. máj. 30.). A kegyelmi kérését visszautasították. Az ítéletet a Szekuritáté temesvári vagy aradi börtönében végrehajtották (1958. szept. 1.).
Irod.: 1956 Erdélyben; Bottoni 2006; Castellum Értesítő (2004, 13/2. sz.); Időtár 3; M. Johannita családtört.; Mezőmadaras; Mikó; Pană; Scholten; Sepsiszéki; Tófalvi 1.; Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai (Székelyföld, 2002. okt., 10. sz.); Tófalvi Zoltán: 1956 Maros megyei mártírjai (Nú., 1998. okt. 23.); Tófalvi Zoltán: A Szoboszlai-per (Székelyföld, 2006, 9. sz.)