OROSZLÁNY István

Mv., 1914. júl. 14., † Gödöllő, 1984. okt 21.: mezőg. mérnök. – Endre fia. A bp.-i műszaki és gazdaságtud. egy.-en mérnöki oklevelet szerzett (1938). A Prister Művek Hidro­technikai Rt. Tervezőmérnöke (1938–39); közben Stuttgartban vendégkutató volt (1938), az Orsz. Öntözésügyi Hivatal napidíjas mérnöke (1939–), segédmérnöke (1940–), mérnöke (1943–), a Hivatal kunhegyesi kirendelt­ségének vezetője és a tiszafüredi öntözőrend­szer üzemvezető főmérnöke (1946–48). Az Orsz. Vízgazdálkodási Hiv. öntözési elő­adója és a hortobágyi öntözőrendszer építésé­nek a főmérnöke (1948–49), a Növényter-mesztési és Növénynemesítési Kutató Int. ön­tözési osztálya (1950–58), ül. az átszervezés után az Ön­tözési és Rizstermesztési Kutató Int. tud. osz­tályvezetője, a gödöllői agrártud, egy. földméréstani és kultúrtechnikai tanszé­kén tszv. docense (1958–), tszv. egy. tanár, nyugdíjazásáig (1964–75). Főként öntözőtelepek és -rendszerek építésével és tervezésével fog­lalkozott. Alapvető eredményeket ért el a me­zőg. öntözés nagyüzemi formáinak mo.-i ki­dolgozása terén; a tiszafüredi és a hortobágyi öntözőrendszer tervezője. Kidolgozta a mo.-i mezőg. öntözés távlati fejlesztési koncepcióját. A Nemzeti Parasztpárt tagja (1947–48). A mezőg. tudomány kandidátu­sa (1956), doktora (doktora). A M. Hidrológiai Társ. elnökségi tagja (1965-től). Az UNESCO M. Nemzeti Bizottságának tagja (1965-től). Bogdánfy Ödön-emlékérem (1958), Vásárhe­lyi Pál-díj (1974). – F. m.: Kerté­szeti öntözéstan (Bp., 1950); Szabad­földi öntözőmódszer-kísérletek (Bp., 1952); Mezőgazdasági nagyüzemek vízgazdálkodása (Bp., 1952); A nagyüzemi öntözéses nővénytermesztés bevezetésének feltételei és a hazai tapasztalatok (Bp., 1953); Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Bp., 1963); Az öntözéstechnika fejlesztését szolgáló kutatások vizsgálata (Gödöllő, 1969), társsz.: Öntözés műszaki ismeretei. Szászhe­gyi Pállal (Bp., 1953).
Irod.: Gulyás; Klósz–Tolokán; MÉL; ÚMÉL