PÁLFI Géza, Pálffi Géza

Máréfalva, 1941. ápr. 14., † Mv., 1984. márc. 13.: r. k. pap. Székelyudvarhelyen temették el. – P. Árpád (1903–1959) földműves és Olosz Margit (1903–1986) fia. Testvérei: Gizella, Cecilia, Árpád. – Máréfalván, Székelyudvarhelyen és Gyulafehérváron a Teológia Intézetben tanult. Diákévei alatt, az irodalmi önképzőkörben kifejtett tevékenysége miatt, kezdte megfigyelni a Securitate. Pappá szentelték (1964). Káplán Csíkszentdomokoson (1964–67) és Mv.-en (1968. márc. 1.–71), a megfigyelése folytatódott. Visszahívták Gyulafehérvárra, a Kántoriskola hittantanára és a Hittudományi Főiskola tanára. Márton Áron püspököt arra akarták rávenni sikertelenül, hogy mozdítsa el lelki vezetői és teológiai tanári állásából. Később Jakab Antal megyéspüspök nevezte ki plébánosnak Gyergyóalfaluba (1980. szept.–), majd Székelyudvarhelyre helyezte át (1981–). Ápolta a m. irodalom és kultúra iránti szeretetét, igyekezet megszeretettni az irodalmat növendékeivel is. Jó szónok, igehirdető és hitoktató volt, vigaszt és reményt adott híveinek. Bűnei: a hittantanítás, a Pro Juventute mozgalom megszervezése (1970), kapcsolattartás külföldiekkel: igyekezet külföldről beszerezni az országban nem kapható könyveket, oktatói segédeszközöket, gyógyszereket beteg híveinek. Nem fogadott el egyházi méltósági (szentszéki tanácsos) címet sem. Nem volt karrierista, a hamis vádakkal nem lehetet megfélemlíteni. Sokszor nyiltan elutasította a rendszert, meggyőződéses antikommunista volt. Megfigyelése, zaklatása folytatódott haláláig (1963–84). Nacionalizmus, sovinizmus, irredentizmus volt a vád ellene. A Securitate többször elhurcolta és minden esetben brutálisan bántalmazta. Beteg volt már, amikor 1983 karácsonyán prédikációja miatt a titkosrendőrség elhurcolta. Az egyik változat szerint: Mv.-re vitték, a fogdában félholtra verték, s kéthónapi kezelés után belehalt sérüléseibe, a másik változat: súlyos beteg állapotaban utalták be a székelyudvarhelyi kórházba és rosszabbodó állapota miatt vitték át a mv.-i klinikára. Máj- és epeműtéten esett át, és műtét után rövid időre elhunyt a kórház intenzív osztályán (1984. márc. 13.). A Securitate tisztjei következetesen tagadták, hogy bármi közük is lett volna halálához. Temetésén nagy tömeg vett részt (1984. márc. 15.). A Pálfi dosszié jóval halála után záródott le. A Securitate megfigyeléséről dokumnetumokat, fényképeket, jegyzeteket tartalmazó két nagy dosszét állított össze.
Irod.: Bartos 2012; Az elnémult harang: Egy megfigyelés története, P. G. élete a Securitate irataiban / Összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Bodeanu, Denisa, Novák Csaba Zoltán (Csíkszereda, 2011); Encyc. Hung.; Ferenczi Sándor 2009; Fodor János: A securitate munkamódszerei (Korunk, 3. sz., 1912.); Gazda