PAP Ferenc

Nemesmagasi, 1871. dec. 12., † ? : bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár. – 9 éves korában Sopronban kezdte tanulását az ág. ev. liceumban, hol két évig volt a magyar társaság főjegyzője; a bp.-i egyetem bölcsészeti karán diplomát szerzett (1893); bölcseleti doktor (1895) s ekkor felolvasta Tacitus és Madách c. értekezését. Már előbb mint nevelő működött Gernyeszegen, Erdélyben, hol báró Bánffy Györgyné családjába került mint Teleki Domokos és Géza nevelője, kikkel külföldön, nevezetesen Bajorországban is járt és beutazta Erdélyt. 1897 szept.-től az országos nőképző-egyesület leánygimnáziumában tanárkodott, hol a latin és magyar nyelvet tanította, majd a budapesti I. kerületi m. kir. állami főgimnázium tanára (1900–). Munkálkodásának teréül az irodalomtörténetet és esthetikát választotta. Cikkei a Törekvésben, a Nyelvtudományi Közleményekben , az Egyetemes Philologiai Közlönyben; a Pesti Naplóban a Budapesti Szemlében a Nemzeti Nőnevelésben , a budapesti I. ker. főgymnasium Értesítőjében. – F. m.: A valószerűség és határai a művészetben. (Bp., 1894)
Irod.: Szinnyei