PAPP Asztrik P. §; Papp József

Kisgörgény, 1916. ápr. 27., † Brassó, 1985. júl. 17.: ferencrendi szerzetes, r. k. pap, vallásos költő. – Testvére: Középiskoláit Székelyudvarhelyen és Meggyesen végezte, ahol belépett a rendbe (1932) a ferencrendi ujoncévet Medgyesen, a teológiát Vajdahunyadon hallgatta, pappá szentelték Gyulafehérváron (1939. jún. 29.). Az egyetemet Kv. végezte (1942). Mv.-en a laikus teszvérek magisztere (1939–41). Ferences szerzetes, hitszónok Kv-on, a hidalmási parókia adminisztrátora, a Hírnök és a Katolikus Világ c. lapok társszerkesztője (1941–44), Csíksomlyón segédlelkész a Szent Péter plébánia templomban. A háború elől menekülve elhagyta a rendet, hamar visszatért (1945) és missziózott Székelyföldön: Mikházán misszionárius és magiszter helyettes (1948–51), Máriaradnán (1951–52), Esztelneken (1952–57) működött. Szárhegyen letartóztatták, mert nem jelentette föl Fodor Pál mérnököt, aki titkos szervzkedésbe kezdett az erdélyi magyarság megmentése érdekében, és börtönbe vetették sok más társával együtt (1957–64). A kv.-i Katonai Bíróság a társadalmi rend elleni ténykedés és feljelentés elmulasztása vádjával 12 év börtönre ítélte, hét évet le is töltött. A Brăilai Nagysziget és a Duna-delta kényszermunka táboraiban dolgozott, amnesztiával szabadult (1964). Kiszbadulása után a szárhegyi kolostor templomigazgatója, rendházfőnök (1964–1970), közben plébános Nyárádselyén (1966–71), Marosszentgyörgyön (1972. febr.–76. aug.), a dési rendház főnöke (1976–84), majd Fogarason kisegítő lelkész (1984–1985). A halál a vonaton érte, a persányi állomás váltóinál találták meg összezúzódva, de már azelőtt elmondta P. Papp Leonárd -ma aranymisés – társának, hogy az Esztelnek és Sepsiszentgyörgy közötti vonalon megpróbálták kidobni a vonatból, ami akkor nem sikerült. Brassóban a kórházban húnyt el. Már középiskolás korában költőként is jelentkezett, verseit a Jóbarát és a Katolikus Szemle közölte. Teológus korában is verselt. Sok költeménye kéziratban maradt, mert nem volt rá módja kötetben megjelentetni azokat. Vallásos folyóiratok közölték írásait : Ferences Nemzedék; Csíksomlyói virágok (kéziratos); Katolikus Világ; A Hírnök; Szent Ferenc Hírnöke; Katolikus Naptár; az aradi Vasárnap, a bp.-i Magyar Barát, és a Mikházán kiadott kéziratos Kisgörgényi Füzetek (1932–51). s a maga szerkesztette máriaradnai Erdélyi Ferences Futár A Pázmány Péter Társ. l. tagja (1938), az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja. Legtöbb versét az 50-es években írta, amikor már sehol nem jelentethette meg azokat. Művészi hajlama a festésben és faragászatban is megnyilvánult. – F. m.: Üzenem (versek; Kv., 1938); A hegyek üzenete (Csíksomlyó, 1946); Kinyitom a kolostor kapuját (Csíksomlyó, 1948); Innen és túl a kerítésen (Máriaradna, 1951); Erdélyi Ferences futár versei (Máriaradna, 1951–52); Mikes Kelemen unokái (Esztelnek, 1953); Patmoszi elégia (Esztelnek, 1954–56); Jön…(Szárhegy-Dés, 1957); Szonettek a hegyen (Szentimre, 1982); Pásztorjáték: 5 változatban, (é.n.) A Jézushágón (válogatott versek; Kv., 1994); A csíksomlyói pünkösdi búcsú (néprajzi tanulmány; Szeged, 1995).
Irod.: 1956 Erdélyben; Baricz; György: A ferencrendiek; Hetényi 2000; Kisgörgény; KMÍ; Kuszálik; Maros-küküllői főesp.; MKL; RMIL