PAPP Ferenc

Kemenesmagasi, 1871. dec. 12., † Bp., 1943. okt. 12.: irodalomtörténész. – A bp.-i egy.-en bölcsészdoktori és m.-latin szakos tanári oklevelet szerzett (1895). Gernyeszegen gr. Teleki Domokos és Géza ne­velője (1895–97), akikkel beutazta Erdélyt és Bajoro.-ot. Bp.-en az Orsz. Nőképző-Egyes. leánygimn. (1897–), az I. ker. áll. főgimn. (1900–), a bp.-i középisk. tanárképző int. gyakorlógimn.-ának tanára nyugdíjazásáig (1917–32). C. gimn. ig. (1920). Az MTA tagja (1. 1921, r. 1939), Irodalomtört. Bizottságának tagja (1916-tól). A Kisfaludy Társ. tagja (r. 1920). Az MTA Marczibányi-jutalma (1932). Cikkei a Törekvés, Egyetemes Philológiai Közlöny, Pesti Napló, Bp.-i Szemle, Nemzeti Nőnevelés, a bp.-i I.kerületi Főgimnázium Értesítőjében jelentek meg. Monográfiákban dolgozta fel Gyulai Pál és Kemény Zsigmond életét és munkásságát. Az Orsz. Ref. Tanár Egyes. Évk. szerk. (1931–). – F. m.: A valószerűség és határai a művészet­ben (Bp., 1894); Báró Kemény Zsigmond hát­rahagyott művei. (Bp., 1914); Báró Ke­mény Zsigmond, I—II. (Bp., 1922–23); Kemény Zsigmond (Bp., 1927); Rákosi Jenő, a hírlapíró (Bp., 1924); Gyulai Pál iro­dalmi emlékei. (Bp., 1926); Gyulai Pál és Pataki Emília (Debrecen, 1927); Gyulai Pál, I—II. (Bp., 1935–41).
Irod.: Szinnyei; ÚMÉL