Frankenburg, 1829. márc. 19., † Görgényszentimre, 1894. márc. 25.: erdészmérnök, erdőrendező, szakíró. – A mariabrunni erdőakadémián tanult, hallgató korában részt vett a bécsi forradalomban (1848), erdészeti államvizsgát tett Innsbruckban (1852). Erdészeti szolgálatba állt (1850–), Magyaro.-ra került, Liptóújváron működött mint erdőbecslő és erdőmérnök (1856), Baden és Würtenbergben tanulmányozta a tutajozást, majd Kv.-ra nevezték ki erdőrendezővé és erdőmérnökké (1870–81). A kormánytól utasítást kapott az óriástutajozás megszervezésére (1871), megvalósításához a Görgény-völgyben jelentős építkezéseket kellett végrehajtani, a Fekete-erdőből hozott bádeni munkásokat a tutajozás megtanítására. Görgényben, mint mocsári erdőgondnok vadászatok szervezésével és nagyobb kiterjedésű tölgyerdősítésekkel foglalkozott (1882–). Rudolf trónörökös fővadászmestere volt. Közreműködésével, utolsó műveként, a Rudolf tronörökösnek épített görgényi vadászkastélyt, Rudolf halála után, erdőőri szakiskolává alakították át. Az erdészet, különösen a vízépítészet, erdőrendezés és erdősítés terén alkotott maradandót. Szakcikkeit az Erdészeti Lapok közli, pl. A görgényi kincstári erdők gazdasági viszonyainak laírása (1885). A király a Ferencz-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki (1883). – F. m.: Az állami erdőrendezés szervezete (1874); Válasz a lajthántuli kiállítási tanulmányokban foglalt erdészeti tévedésekre (1874); Vágások sorrendje (1875); Fenyőerdeink felujításáról; A szokolováci erdei vaspálya; A fülesbagoly is ragadozó; A vörösfenyőről.(1876); A görgényi kincstári erdők gazdasági viszonyairól (1885).
Irod.: Kádár – Pál-Antal; Kádár Zsombor: Szakmai sikerekben gazdag erdészpálya = Kádár Zsombor: Székelyföldi erdészeti arcképcsarnok (Bp., 1999); Kádár Zsombor: A görgényszentimrei erdészeti oktatás első évtizedei (Nú., 1990. okt. 26.; ); P.J. [Nekrológ] (Erdészeti Lapok, 1894. máj.); Pallas; Szinnyei
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE