PÉCSI Simon, szenterzsébeti; Péchi Simon; Péchy Simon

Pécs, 1570 k., † Székelyszenterzsébet, 1643. márc.–1644. febr. vége: erdélyi kancellár, fejedelmi tanácsos. – Kemény János szerint egy pécsi szűcs fia volt. Felesége: 1. Kornis Judit, 2. Pia Krisztina. Lányaik: (1635): Krisztina Bögözi Farkas Ferencné (fiúk F. Simon); Erzsébet Mindszenti Gáborné, majd Haller Péterné; Zsuzsanna Kénossi Ferencné; Judit Angyalosi Istvánné; Pécsi Margit hajadon. – A kv.-i unit. koll.-ban tanult, majd iskolamester volt Székelyszenterzsébeten, ahol megismerkedett Eössi Andrással, és az általa hirdetett szombatos hittételek követője lett. Eössi bejuttatta a gyulafehérvári fejedelmi udvarba, utóbb hosszabb külföldi tanulmányútra küldte keleti útirányú peregrináció: Konstantinápoly, Észak-Afrika, Itália, s hazatérése előtt, fiává fogadta (1598). Visszatért Erdélybe (1599–), s a fejedelmi udvarban kapott hivatalt, az egymást gyorsan követő fejedelmek mellett egyre magasabb tisztségekbe emelkedett. Báthori Zsigmond titkára (1601–02), a fejedelemségről lemondott urát elkísérte Lengyelo.-ba, Bocskai István uralkodása (1604–06) idején a kancellária tisztviselője. Erdélyi István főispánnal Mátyás kir.-hoz küldték (1610 őszén). Bethlen Gábor kancellárrá nevezte ki (1611–21), „a fejedelem birodalmában a legnagyobb ember volt” írta róla Kemény János fejedelem. Tanácsúr (1614–). Bethlen Gábor azzal a feltétellel adományozta neki a radnóti birtokot (1617), hogy Kornis Boldizsár özvegyének a fejedelemmel szembeni követelését kiegyenlíti.. A marosszéki birtokain Daczó Ferenccel osztozott. Ismeretlen okból kegyvesztett lett, de valószínű, hogy vallásáért bűnhődött, s a fejedelem fogságra vetette (1621 nyár. – 1624. nov. 28.). Fogsága idején felesége Kornis Judit, a gyermekeivel az anyai nagyanyjuknál éltek a radnóti várkastélyban. Kiszabadulva fogságából egyetlen meghagyott jószágára, székelyszenterzsébeti birtokára vonult vissza, s főként a szombatos vallás terjesztésén munkálkodott. A szombatos vallás gyors terjedésének megakadályozására I. Rákóczi György elfogatta (1638 nyarán), és csak ref. hitre való áttérése után (1639. máj.), szabadult ki. Végrendeletét Mezőbándon írta (1635. máj. 6). Háza volt Szenterzsébeten, Kórodszentmártonban, Mezőbándon és Köbölkúton, birtokai Marosszék, Udvarhelyszék, Fehér, Kolozs, Torda és Küküllő vm.-ben. A szenterzsébeti, szentdemeteri, balázsfalvi udvarházain kívül voltak birtokai Udvarhelyszéken, Nagy- és Kissolymosban, Bözödön, Bözödújfaluban, Ravában, Marosszéken, Torda megyében, a Maros mentén és a Mezőségen: Ernyében, Iklandon, Erdőszentgyörgyön, Sáromberkén, Sárpatakon, Gernyeszegen, Sármáson, Szentpéteren, Sárdon, Szentlőrincen, Véckén, Mócson, Agárdon, Szederjesen, Tuson., Mezőbándon (1639–). A fejedelem megbízásából tisztes őrizetben ült Szentdemeteren a kastélyában és elkezdte a Bibliát magyarra fordítani zsidó források alapján, de nem sikerült a ford. befejeznie. Életművének zöme az az 5000 oldalnyi ideológiai-teológiai irodalom, főleg a börtönévek utánról keltezett, ezt lemásolta A szombatosság egyházi és világi feje lett, hozzá csatlakoztak a felekezet legjobbjai köztük Bogáti Fazekas Miklós. Írt és íratott másokkal különféle egyházi műveket, értekezéseket, imákat, prédikációkat, magyarázatokat, tanítóénekeket. Szombatos zsoltárai és vallási művei kéziratban marad­tak, s csak később adták ki őket. Egyik kéziratának másolata (A szent atyákból kiszedegetett tanulságok, magyarra sidóból forditatott mind magyarázatjával egyetemben Péchy Simontol, az Isten törvényét szerető atyafiak kedvekért és épületekért), valamint az erdélyi szombatosok számára készített biblia fordítása a Teleki Tékában van, Koncz József fedezte fel. Énektőredékek maradtak fenn tőle; útinaplója elveszett, Orbán Balázs Székelyföldjéből nyerünk értesítést róla. Jókai Mór Egy az lsten (Bp., 1877) c. regényének főszereplője. Két végrendeletet írt: 1. (Bánd, 1635. máj. 6.) szenterzsébeti udvarházát valamint Udvarhely- és Marosszéken, Küküllő, Fehér, Kolozs, Torda vm.-ben lévő birtokait öt leánya között osztotta fel; 2. (Szenterzsébet, 1637. ápr. 7) Udvarhelyszékben, Kolozs, Torda, Küküllő, Fehér, vm.-ben lévő birtokait a kórodszentmártoni házzal együtt leányának P. Krisztina Farkas Ferencnének és unokájának Farkas Simonnak hagyta. – F. m.: Péchi Simon imádságoskönyve. Kiad. Guttmann Mihály, Harmos Sándor (Bp., 1913); Péchi Simon szombatos imádságos könyve (Bp., 1914); Péchi Simon Psalteriuma. Kiad. Szilády Áron (Bp., 1913); Az Atyák mondásai-Pirque Ávot fordítás a mv.-i kéziratból. Kiad. Koltai Kornélia (Bp., 1990); P. S. kiadatlan rabbinikus írásai. (Kiad. Koltai Kornélia; Bp., 1999); antológ.: Erdélyi történelmi adatok (Kv., 1855–62); Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); Magyar költők, 17. század. A kuruc kor költészete, I. (Vál. Komlovszki Tibor; Bp., 1990).
Irod.: Bodnár; Bözödi György: Székely emberek, zsidó istenek (Kv., 1935); Csekonics; Dán Róbert: Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon (Bn., 1987); Dési Lajos : Magyar történeti tárgyú szépirodalom (Somló Sándor : A szombatosok, Bp., 1927); Dux Adolf: Aus Ungarn (Leipzig, 1880); Egyed Á. 2013; Endes Miklós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története (Bp., 1935); Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel (Bp., 1875–84); Erdélyi panteon; Erdélyi testamentumok, 3.; Erdélyi történelmi adatok (Kv., 1855–62); Ferenczy-Danielik; Fülöp–Ferencz; Homan; Horányi; Jancsó Benedek : Erdély története (Kv., 1931); Karácsonyi János: Mo. egyháztörténete főbb vonatkozásaiban 970–1900 (Nagyvárad, 1906); Kelemen Lajos 2009; Kemény Zs: Özvegy és lánya; Kemény Zsigmond: A rajongók (Bp., 1858–59, 1904, 1905, 1940); Kénosi-Uzoni 1., 2.; Keresztes Gyula: Örökségünk 61: A Mezőség udvarházai (Nú., 1994. aug. 5.); Király K.J.; Kohn Sámuel: A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk, különös tekintettel P. S. főkancellár életére és munkáira (Bp., 1889); Koncz 1905; Kovács András; Kovács András: A radnóti várkastély (Kv., 1994); Kovács András 1999; Kovács András: A székely szombatosok (Korunk, 8. sz., 1991); Kőváry László; Kőváry László: P. S. kancellár (Ker. Magvető, 1872); Kraus: Erdélyi krónika; A magyar irodalom története Képes díszmunka (Bp., 1906–07); Léstyán – templomok 1.; Lővy Ferenc: Egy vallásala­pító erdélyi főúr (Erd. Múz.-Egyes, vándor­gyűlésének Emlékk., 1906); MAMŰL; Marosszéki krónikák 1.; Mezőbánd; Mikó Imre: P. S. (Erdélyi Tört. Adattár, II. Kv., 1856); Az Osztrák-Magyar Monarchia í.k. 9; Pálmay Sándor. Szoblahoi Pálmay József családtörténetíró magánlevéltárának anyaga (Mv., 1911); Péchi Simon intelme a kóser vágásról = Király Kinga J; Pesty 2014; Pintér; Pokoly; Pozsony 2009; Rugonfali Kiss; Sebestyén Mihály 2000; SzOkl, 6; Száraz M. Gy.; Szilágyi; Szilágyi Sándor-Koncz József: P. S. lappangó munkáiról (Fi­gyelő, 1885); Szinnyei; Vass Miklós: Adatok P. S. életéhez (Tört. Tár, 1907); Szinnyei; Toldy; ÚMÉL