PEKRY Lőrinc, petrovinai, magyarózdi gr., Pekri Lőrinc, Pekri Lörintz

1650 k. † Homonna, 1709. márc. 6.: kuruc tábornok, a székelyek főkapitánya. – P. Ferenc és köröstarcsai Veér Anna fia. fricsi Fekete Klára fia (Lázár Miklós inf.). Felesége: 1. Csobási Judit, 2. Petrőczi Kata Szidónia (1658–1708) költőnő. Gyermekeik: Klára Mossburg Zsigmondné; Kata 1.br. Pölnitz Jánosné, 2.Kemény Lászlóné; Polixénia Daniel Istvánné; Erzsébet Terézia Radák Ádámné; Zsófia; Imre, vele a magyarózdi főnemesi ág kihalt. Erdélyi ref. főnemesi családból származott. I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem seregében szolgált (1667–). A Thököly Imrével való rokonsága és kapcsolata miatt az erdélyi ogy. hűtlenségi pert indított ellene és jószágvesztésre ítélte (1686. aug. 21.), valamint 3 hónapig fogságban tartották Mo.-on (1689. jún.). Erre a császári szolgálatba állt és áttért a kat. vallásra. Bárói (1690–), és grófi (1692–) címet nyert.Tevékenyen részt vett a törökök elleni felszabadító háborúban. Kapornaki főkapitány (1690. aug.–), kir. tanácsos (1690), generális (1693), visszatért Erdélybe, kutyfalvi birtokára (1693). Szörény vm. (1694–), Fehér vm. (1695 vagy 1698–1709) főispánja, I. Lipóttól visszakapta elkobzott erdélyi birtokait (1696). Udvarhelyszék főkapitánya (1699. szept.–); e tisztségében kíméletlen eszközökkel érvényesítette a bécsi udvar akaratát.Balázsfalván a kurucok elfogták (1703. dec. 23.), ekkor csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, akinek erdélyi fejedelemmé választásában jelentős szerepet játszott. Kuruc generális (1704. ápr.), generális strázsamester (1704), Máramaros vm. főispánja (1704–07). Erdélyben a fejedelem teljhatalmú megbízottja (1704. jún.-júl.), altábornagy (1705. jún.), az erdélyi kuruc hadak főparancsnoka (1705. szept.–). Moldvába emigrált (1705 végén). Ismét erdélyi főparancsnok (1706. júl.–), lovassági generális (1707. jan.), az Erdélyi Consilium, II. Rákóczi által kinevezett kormánytanácsának egyik tagja (1707. ápr.), tábornagy (1707. máj.). Rabutin császári generális támadását nem tudta visszaverni, sőt átgondolatlan hadműveleteivel hozzájárult a császári csapatok sikereihez. Erdély elvesztése után, Rákóczi leváltotta, és vizsgálatot indított ellene (1707. nov.). Ezután vezető beosztásba többé nem került. Pestisben halt meg. Parancsára a mv.-i céhek hozzáfogtak a vár rozzant falainak újjáépítéséhez és megerősítéséhez a szabók bástyája körül. Ő fogadta a fejedelmi beiktatásra érkező II. Rákóczi Ferencet (1707. ápr. 5). Birtokai voltak Kutyfalván, Magyarózdon, Ludason. A magyarózdi kastélya francia késő gótikus stílusban épült (1682), a császári csapatok megostromolták, elfoglalták, lerombolták (1709). csak részben lakott (az 1900-as években), részben volt közcélra hasznosítva (1962-ig). Magyarózd templomának ajtaja felett, mint javíttató szerepel a neve (1687). A gezsei kastély építtetője. Kutyfalván is fényes kastélyt építtetett, lebontása után ennek anyagát a ma is álló Degenfeld család kastélyába építették bele. Itt kedvenc tartózkodási helye volt. Feleségével együtt birtokolta Ludast (ma Marosludas, 1702–). – F. m.: antológ.: Daniel Gábor: Történelmi kalászok (levelek, Pest, 1862).
Irod.: Álló- és mozgóképek; Árva Bethlen K.; Biás István: Unitárius egyháztörténeti adatok (Mv., 1910); Bicsok-Orbán; Erdélyi arcok; Fabritius Károly: P. L. levele egy jezsuitához (1706) (Tört. Tár., 1878); Fülöp–Ferencz; Heckenast Gusztáv: A Rákóczi-sza­badságharc tábornokai = A tudomány szolgálatában. Benda Kálmán Emlékk. (Bp., 1993); Időtár 1; Kénosi-Uzoni 2.; Keresztes; Keresztes Gyula: Kastélyaink 12.: A kutyfalvi kastély (Nú., 1992. jún. 20.); Keresztes Gyula: Örökségünk 43.: A magyarózdi kastély (Nú., 1993. szept. 10.); Lampérth Géza: Gróf P. L. leveleiből II. Rákóczi Ferenc 1704/5-iki erdélyi hadjára­ta történetéhez (Tört. Tár, 1899); Léstyán – templomok; Lázár; M. tört. tár 18.; Márki Sándor: Az utolsó fejedelmi beiktatás Erdélyben (Nú., 1991. márc. 1.; 1991. márc. 8.; 1991. márc. 15.); Maros megye; Mo. főispánjai; Nagy Bodó Tibor: A tatárjárás előtti falu reneszánsz kastélya és középkori temploma (Központ, 2016. máj. 5–11.); Nagy Bodó Tibor: A multifunkcionális kastély (Nú., 2021. jől. 23.); Pál-Antal 2002; Pesty 2014; Rácz Imre: Pekrovinai Gr. P. L., II. Rákóczi Ferenc fejedelem hadvezére (Debrecen, 1929); Szádeczky Lajos: Gróf P. L. levéltára (Száz., 1908); P. L.-től maradott res-mobiliáknak osztálya 1710-ből. Kiad. Sugár István (Műv.tört. Ért., 1991); Szádeczky Kardos Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927); Szaniszló; Szekeres Adél: Ludas a XV – XVIII. század között (Nú., 1996. márc. 13.); Szépréti: Régi és új világ; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007); Tolokán Jenő: Marosludas a magyar irodalomban (Nú., 1999. jan. 14.); Tóth István: A gyulafehérvári humanista költészet antológiája (Bp., 2001); Történeti emlékek a magyar nép községi és magán életéből (Pest, 1860); ÚMÉL