PERNYESZI Zsigmond, osztopáni

? † ? : előkelő erdélyi nemes birtokos Királyfalván (Kisküküllőm.). – A szultán táborába élést szolgáltató főkövetség számára kivetett adó perceptora (1674). Küküllő vm. főbírája (1681–), aludvarmester (1681–90). Részt vett az országos ügyekben is, egyik követ volt az erdélyi fejedelem részéről a bécsi udvarral kötendő szerződés ügyében (1686). Igen vallásos, istenfélő ref. ember volt. A magyarkirályfalvi ref. egyháznak ón boroskannát ajándékozott (1683). Ezt írja róla Bod Péter: »Ez a Pernyeszi Zsigmond öreg idejében kegyességét szorgalmatoson gyakorló ember volt mind egyebekben, s mind nevezetesen abban, hogy nem csak könyörgést tett maga Házában cselédi között; hanem minden Vasárnap reggel rendes Isteni tiszteletnek előtte az Isten beszédét magyarázta a maga Házánál maganoson Tselédinek«. Kassai Borbálától (Keresztessy Sámuelnétől) a bátosi jószágot kapta, mely halála után Lázár Györgyhöz került. – F. m.: A Kegyes Léleknek lelki vigasztalást szerző Idvesség Paissa. Mellyet: Az Isten Anyaszentegyházának a Magyar Nemzetben lévő igaz tagjainak lelki hasznokra fordított Avenarius Jánosból… (Kv, 1676). (Az ajánlás »Istennek igaz híveinek« szól; aláírva: »Az nyomorusagok szenvedésében társotok, a Christus ismeretiben együgyü atyátokfia, az Politiaban penig alázatos szolgatok O. P. S.« 2. kiadás. Lőcse, 1693.); Az Isten Anyaszentegyhazaban Lelki harczot tartó Vitézeknek lelki sebek fájdalmát enyhitő Lelki Flastrom. Mellyet: Egy tudós Doctornac Lelkek sebeit enyhiteni kivánó hivek számára, nagy tanátsal, és munkával állitott, Lelki Patikájábol készített… (Kv., 1678); Világi Bujdoso, Életünknek Kedves Utitársa, Mellyet: szerzett mennyei édes egy Christus Szolgája Hazájára siető világi bujdosásában való lelki Uti társul, hogy míg el-éri bóldog czélját, és lelkének édes mennyei Atya országában való tsendes meg-nyugovását, legyen mind magának, s mind más Idvességeket szomjuhozó feleinek s nemzetének vigasztalására. (Szeben, 1709).
Irod.: Horányi; Szinnyei; Teleki Mihály udvartartási naplója (1673–1681) (Kv., 2007)