PÉTERFY Károly, §; Kibédi Péterfi Károly; Péterffy, Péterffi

Sóvárad, 1790. ápr. 17., † Mv., 1873. jan. 23.: filo­zófus, ref. lelkész, tanár, a M. Akad. levelező tagja. – P. László (1749–1829) sóváradi ref pap fia. Testvérei: P. József esperes; Júlianna Kállai Sámuelné; P. László (1788–1848) pedagógus. Gyermekeik: P. László, felesége Trautenbach Anna; Júliánna Eisenegg Lipótné; P. Károly, felesége Bakcsi Ágnes; P. Pál, felesége Eisenegg Károlina; P. Albert, felesége Madar Júliánna; P. Dénes, felesége Simai Vetti; P. Lina Koncz Józsefné; P. Victoria Jakab Károlyné. – Elemi és gimnáziumi alsó osztályainak tanulását édesapja vezette. A a mv.-i kol­légiumba került (1803 –), ahol jeles tanárai voltak Dósa Gergely, Köteles Sámuel, Antal János, Tompa János és Bolyai János voltak. Hat év alatt végezte el a deáki kurzusokat, mialatt megtanult németül és franciául is, majd br. Bánffy Pál (1810–11), gr. Degenfeld Miksa házában nevelő (1812–14); ezután a bécsi egy.-en ta­nult (1814–15). Mv.-en lelkész a vártemplomban, ahol feltűnést keltő prédikációval köszöntött be (1815. júl.–1818. jún.); a ref. kistemplom építkezésének költségeihez mozgalmat indított. E célból lefordította Kotzebue : Octavia és Lessing : Miss Sara Samponson c. színműveket és ez utóbbit előadta a Mv.-en vendégszereplő kv.-i Nemzeti Színjátszó Társaság, az előadás előtti napokban személyesen járta el a vagyonosabb családokat, a templomban buzdító beszédett tartott és építési célra 1100 frt. gyűjtött. Ezután a mv.-i Ref. Koll. filozófia tanára (1818. jún. 29. – 1837. jún. 28.), latin irodalmat is tanított, és Köteles Sámuel nyomdokait követve nagy súlyt helyezett a m. nyelvű tanítási rendszerre való áttérésre. A Vártemplom toronygombiratában (1822), mint filozófia prof.-t említették. Érdemeit a Nemzeti Tudóstársaság méltányolta amikor a m. nyelv és literatura ápolásáért levelező tagjává választotta (1834). 19 évi tanárságából 6 évig tanvezető és 3 évig igazgató volt, amellett a Teleki-könyvrár ellenőrzését is vállalta. A mv.-i szinoduson egyházi beszéd tartására kapott püspöki megbízást (1827); a bonyhai szinodus könyvszerkesztő bizottságában vett részt (1829). Ezután 3 évig Tordoson (Hunyad vm.) lelkész (1837–), ahol ezúttal is fontos misszió betöltése hárult rá: az egyházközség rendbehozása, újéletre keltése, a temlpomot, haranglábot, cintermet, a papi telek kerítéseit és mellék épületeit kijavítatta, magyar népiskolát és papilakot építtetett, valamit a lelki életet és nemzeti szellemet ápolta. Innen a forradalmi napokban a román fel­kelők elől Szászvárosra menekült (1849 febr.), rövid ideig a szászvárosi büntető törvényszék tisztviselője (1849), ezért két hónapig vizs­gálati fogságban tartották (1850). Ezután lelkész Déván (1850–), majd ismét Mv.-en nyugdíjazásáig volt (1855–67). I.Ferenc József mv.-i látogatása idején hivatalos volt az udvari ebéden is (1852. júl.31). Emlékiratban kérte a megszüntetett önálló elemi léányiskola helyreállítását a Ref. Egyháztól (1856. Kantiánus filozófiai nézeteket vallott. A m. nyelvű esztétikai irod. egyik megteremtője. Filozófiai művei részint nyomtatásban, nagyobbrészt kéziratban (14 drb), egyházi és alkalmi beszédei nyomtatásban (8. drb.), kéziratban (64 drb.), elegyes művei (14 drb.), fordítások és kivonatok (4. drb), nyelvészeti munkái (3. drb). Több, kéziratban maradt filozófiai művét a mv.-i ref. kollé­gium könyvtára (ma Teleki-Bolya Könyvtár) őrzi. Az MTA tagja (l.1834). A Magyarhoni Föld­tani Társulat alapító tagja (1850). – F. m.: Az igaz filozófus kharaktere (Debrecen, 1820); A tanítónak újabbani elküldetése vagy egy prédikáció mellyet midőn Mv.-i Ref. Szent Eklésiától búcsút venne, a reformátusok várbeli templomában 1818. jún. 7-napján elmondott (Sárospatak, 1920); Az Istennek országa, nem a setétségnek, hanem a világosságnak, nem a hazugságnak, hanem az igazságnak, nem a véteknek, hanem a virtusnak országa, melynek fényes napja Jézus (a mv.i várbeli nagytemplomban elmondott 1827. jún. 24.-én, Nagyenyed, 1830); Filozófusok és a filozófia históriája, I. k (Mv., 1833); Alapfilozófia (Nagyenyed, 1841); Közönsé­ges és alkalmi egyházi beszédek (Mv., 1871); Egyezség állam- és egyházban (Pest, 1871); A vizsgálódó filozófiának systé-mája. III. Izléstudomány avagy esztétika (Kv., 1940).
Irod.: Csáky; Csekme; Czirják Erdélyi arcok; Erős várunk; Ferenczy-Danielik; Filep; Fülöp–Ferencz; Gál István: Ungarn und die Nachbarvölker (Bp., s.a.); Gyászjelentő; Időtár 1; Időtár 2; Kelemen Lajos; Keszeg; Kibéd; Kibéd 2.; Kiss Áron: P. K. élete és munkái (M. Philosophiai Szle, 1882); Kiss-Kálmán-Bierbrunner; Koncz; Kozma; Kristóf György: P. K. esztétikája (Irod.tört. Közlm., 1934); Krón. Füz. (1939. 4/7); MÉL; MNL; Nagy –Bodó Tibor: A vásárhelyi Ref. Kistemplom (Központ, 2014. márc. 20–26); Pálmay József; Parádi; RNL; Rugonfalvi Kiss; Sz. Szabó László: Az első eredeti magyar nyelvű esztétikai rend­szer: P. K. ízléstudománya vagy esztétikája (Művelődéstud. Tan., 1997); Szabó-Szögi; Szinnyei; Újabb kori ismeretek tára (Pest, 1850–55); Toldy; ÚMÉL; Zoványi; Zsigmond Irma: A Teleki Téka múlt századi olvasónaplói = Mv. Történetéből; Vártemplomi lelkészek névsora, 1571–2000 (Új Kezdet, 2. sz., 2000)