PETRES Kálmán

Jobbágytelke, 1887. aug. 4., † Párizs, 1927. máj. 28. Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra: tanár, költő, közíró, szerkesztő. – P. József, tanító, kántor népművelő és Bartalis Veronika fia. Csíksomlyón, Székelyudvarhelyen majd a harmadik gimnáziumi osztály elvégzése után a mv.-i Róm. Kat. Főgimn.-ban tanult, ott érettségizett színjelesen (1905), M. irodalomtörténeti tanulmányokat a kv.-i egyetemen (1910) végzett. Ott már verseket írt, az önképző kör titkára volt. Tanári pályáját régi iskolájában, a R. K. Fiúnevelő Intézetben (1910) Mv.-en kezdte, ahol az internátus aligazgatója is volt, majd Kv.-ra hívták meg, ahol a Marianum Leánygimn.-nak tanára (1911–), igazgatója (1913–23) volt és hittudományt oktatott. A korabeli erdélyi lapok munkatársa, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjai közé választotta (1917). Az Erdélyi Irodalmi Szemle, a Magyar Nép, a Pásztortűz kiadóhivatali igazgatója. Mivel egy kormányrendelet szerint leánygimn.-nak csak nő lehetett az igazgatója, meg kellett válnia iskolájától. Ekkor kerül a Magyar Néphez szerkesztőnek (1924–26). A Róm. Kat. Státus anyagi támogatásával tanulmányútra indult Párizsba (1927), ahol súlyosan megbetegedett és vérmérgezésben meghalt. Felesége Gonda Magda aki vele volt, haza szállíttatta. Már egyetemi éveiben a Szent Imre Egyesület irodalmi osztályának főjegyzője, majd alelnöke volt. Az Egyesület évkönyveiben jelentek meg népi hangulatú költeményei (Szülőföldem, Székely nóta). Öreg diák köszöntője c. versét mv.-i iskolájának 200 éves jubileumára írta. Versei jelentek meg a M. Népben és annak Naptárában, a György Lajos szerkesztette M. irodalmi olvasókönyvben (Kv. 1922) és a Rajka László szerkesztette Szavalókönyvben (Kv. 1923). Szerelmi dalait (Dal a piros rózsáról, De szeretnék minden este…) meg is zenésítették. Közművelődési tárgyú cikkei a Hírnökben, Pásztortűzben, Zord Időben, a magyaro.-i Életben jelentek meg. Költői hagyatékának legnagyobb része kéziratban maradt, ezt rendezte sajtó alá és adta ki bevezetőjével Pellion Ervin (Mv., 1942). A kötetcímül szolgáló, jelképpé vált verset a Pásztortűz (1927/11) és a M. Nép Naptára közölte. Életében önállóan megjelent egyetlen tanulmánya Az Erdélyi Róm. Kath. Státus reneszánsza. 1866–1894. c. kötetben (Dicsőszentmárton 1925). Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene c. kötet számára megírta az Erdélyi Római Katolikus Státus kiegyezés utáni történetét, kiemelve ennek az iskolákat is fenntartó önkormányzati intézménynek a szerepét a nemzeti oktatásügy szolgálatában. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. A jobbágytelki iskola névadója (1997–). Az iskola központi épülete homlokzatára helyezték a domborműves emléktábláját, amit közadakozásból állítottak, a jobbágytelki oktatás 16. évében, az iskola fennállásának 140. évfordulóján (1997. szept. 7.). Minden év májusában P. K.-napokat tartanak Jobbágytelkén (1997–). – F. m.: Őrszem a Hargitán (Mv., 1942). A kőasztal ma is áll.
Irod.: Dsida; EM; Emlékkönyv a jobbágytelki iskola évfordulójára; Gaál 2001; György Lajos: P. K. (Pásztortűz 1926); Házsongárd; Kiss Ferenc, K.: Bartók Jobbágytelkén (Új Élet, 5. sz., 1981); MÉL; Molter 1.; Paál Árpád: Aki hazajön mindörökre: P. K. emlékezete (Pásztortűz, 11. sz., 1927. jún. 5.); Pellion Ervin: P. K. élete és költészete. (bevezető az Őrszem a Hargitán c. köt.; Mv., 1942); R. K. Okt.–1; RMIL; Sepsiszéki; Szabó György: P. K. (1887–1927) (Nú., Múzsa, 299. sz., 1997. jún. 20.)