PETRES Kálmán, Petress Kálmán

Csobotfalva (Har.), 1890. jan. 2., † Radnót, 1981. jan. 14.: r. k. pap, tanár, fiúnevelőintézeti igazgató egy­házi író. – A gyulafehérvári papnevelő int.-ben teológiát tanult, pappá szentelték (1914. jún. 27.). Csíksomlyón (1914–), majd Piskitelepen káp­lán, a nagyszeben-külvárosi Theresianum ár­vaházban tanulmányi felügyelő, majd K­v.-on káplán. Mv.-en hitta­nár a fiúnevelő intézet aligazgatója, majd ig.-ja (1924–29), Gyergyószentmiklóson zárdaig., a tanítóképző ig. (1928–29), a mv.-i r. k. fiúnevelő int. ig. (1929–), a mv.i R. K. Tanítóképző Fiúiskola hittantanára (1935–), majd Csíksomlyón a tanítóképző int. hitta­nára, régense és ig., utóbb kanonok, főesperes és radnóti plébános volt haláláig (1949–81). A r. k. Egyháztanács tagja (1939). Radnóton lelkész (1949–81). Küküllői főesperes (1960–). Szolgálata ideje alatt renoválták (1966) a Gyulafehérvári Egyházmegye által épített (1896–98) r. k. templomot. Eredeti r.k. templomuk a paróchiával együtt a reformáció idején a ref. egyházé lett (1550–). A Nagyszebeni Kat. Egyházi Tudósító c. havi folyóirat felelős szerk. (1920), a kv.-i A Hírnök, folyóirat társ-szerk., kül. főmunkatársa (1921. júl.-tól). Az 1925. évi Pásztortűz Almanachban magvas áttekintést közölt az első vh. utáni falusi művelődési mozgalmakról. Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene c. kötet számára megírta az Erdélyi Római Katolikus Státus kiegyezés utáni történetét, kiemelve ennek az iskolákat is fenntartó önkormányzati intézménynek a szerepét a nemzeti oktatásügy szolgálatában. – F. m.: Egy fejezet a katholikus Erdély történe­téből. Az Erdélyi Róm. Kath. Státus reneszán­sza, 1866–1894 (Dicsőszentmárton, 1925), társsz.: Háborús nevelés (Vallásos nevelés a különböző tárgyak kapcsán, Mv., 1943).
Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Időtár 3; Iernut; Maros-küküllői főesp.; Mv.-i R.K. okt. ; Székelyföld í.k.; RMIL; Szabó K. Attila; ÚMÉL