PETRŐCZY Kata Szidónia; § Petróczi; gr. Pekry Lőrincné, br., petróczi és kaszavári

Kaszavár, 1662. jan./febr., † Beregszentmiklós, 1708. okt. 21.: költő, fordító. – Br. P. István főúr (1865 után) és Thököly Erzsébet leánya, P. István kuruc generális testvére, gr. Pekry Lőrinc felesége, Thököly Imre fejedelem unokatestvére. Egyik leányuk Pekry Erzsébet. – Buzgó prot. családból származott. Anyja korai ha­lála után Kaszavárban mint félárva nevelke­dett. Miután apja a Zrínyi-Frangepán összeesküvésben való részvétele miatt birtokait elveszette (1670), Erdélybe, a Jakussith csa­ládhoz menekült, a kis Katát Sztrecsenyben, Wesselényi Lászlóné várában hagyta, aki a lánnyal együtt Lengyelo.-ba Gedowba menekült (1671). Itt ment férjhez Pekry Lőrinchez (1681 júl.-aug.). Az esküvő után Lengyelországból visszatértek Erdélybe. Házassága boldogtalan volt, 11 gyermeke közül 6 meghalt. Házasságuk első éveiben az ózdi kastélyban és a fejedelmi udvarban éltek. Férjét a Thököly Imrével fenntartott titkos kapcsolatai miatt elfogták (1686) és a nagysze­beni várbörtönbe zárták, de felesége kieszkö­zölte Apafinál, hogy kezesség és reverzális mellett bocsássa szabadon. Ezután Bécsbe menekültek, ahol Pekry áttért a kat. hitre, s Lipót császártól előbb bárói (1890), majd (1692) grófi ran­got kapott. Visszatértek Erdélybe, kutyafalvi birtokukra (1695–). Fér­je Fehér vm. főispánja (kb. 1696–), Udvarhelyszék főkapitánya volt (1698–). Csatlakozott a Rákóczi -szabadságharchoz (1703–), ezért megtorlásul Rabutin császári gene­rális feleségét és öt leányát elfogatta és Nagy­szebenben 10 hónapig tartotta fogva, férje egy császári ezredesért cserélte ki őket (1704. nov.–); a fogságban kisebb agyvérzés is érte. A császári csapatok elől Besztercére, majd Moldvába menekült (1705–), de kiűzé­sük után visszatért erdélyi birtokára, ahonnan az ismét előrenyomuló császári csapatok elől Husztra menekült (1707), ahonnan Rákóczi beregszentmiklósi kastélyába költözött (1708 tavaszán), s ott halt meg. Verseit kutyfalvi birtokukon és az ózdi kastélyban írta. Végrendelete (1700. júl. 20.) és 45 verse az ózdi kastélyban maradt fenn, nagyrészt saját kezeírásában, B. Radák Istvánné Rhédey Klára fedezte fel (1864), majd Thaly Kálmán lemásolta, is­mertette s többségüket közölte életrajzával együtt az Atheneumban (1874). Költészetének jellemzői : költői öntudat, személyes érzelmek nyílt megvallása, a népszerű szerelmi líra ötvözése a barokk főúri költészet értékeiivel, kései vallásos verseiben a pietizmus közösségtudatának megszólalásai. Első fordítását valószínűleg férjének katolizálása ihlette, a következőket a pietizmussal való megismerkedése. Előszavaikban öntudatosan írt fordítói munkájáról. Petrôczy Kata Szidónia Közművelôdési Egyesületet létesült (2001. szept, 22) amelynek célja a helyi néphagyományok felelevenítése. – F. m.: A Pápista Vallásra Hajlott Lutheránusok Lel­kek ismeretinek kinnya (H. n., 1690; J. Arndt: A kereszt nehéz terhe alatt elbágyatt sziveket élesztő jó illatú XII. Liliom. (Kolozsvár, 1705; 2. kiad. 1764); J. Arndt: Jó illattal füstöl­gő Igaz Szív. (Lőcse, 1708); antológ.: Thaly Kálmán : Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi korból (P. K. Sz. élete és versei, Bp., 1885); A magyar költészet kincsesháza (Bp., 1895); Kuruc költészet (Bp., 1903), A régi magyar költészet remekei (Bp., 1903); A magyar nő könyve (Bp., 1926); Magyar költők (Bp., 1928); Kiad.: P. K. Sz. tulajdon kezével írt énekei. Kiad. Harsányi István, Gulyás József: P. K. Sz. ver­sei (Irod.tört. Közlm. 1915; M. költők, XVII.sz. Bp., 1956); Rozsnyai Dávid, Koháry Ist­ván, P. K. Sz. és Kőszeghy Pál versei (Régi M. Költők Tára, XVII. sz., 16.). Kiad. Komlovszki Tibor, S. Sárdi Margit (Bp., 2000); P. K. Sz. kézírásos verseskönyve. Szerk. Benézik Vil­mos (Bp., 2001); ford.: Katolikus válasz…, Baltazar Meisner nyomán (h.n., 1690); A Pápista Vallásra Hajlott Lutheránusok Lel­kek ismeretinek kinnya (Johann Friedrich Mayer művének fordítása) (H. n., 1690); J. Arndt: A kereszt nehéz terhe alatt elbágyatt sziveket élesztő jó illatú XII. Liliom. (Kv., 1705; 2. kiad. 1764); J. Arndt: Jó illattal füstöl­gő Igaz Szív. (Lőcse, 1708).
Irod.: Antalffy Endre: P. K. Sz. élete és munkái (Bp., 1903); Castellum Értesítő (2000, 3.sz.); Erdélyi panteon; Farkas Emőd : Magyaro. nagyasszonyai (Bp., 1911; Ferenczy-Danielik; Gergely Róza: A hűság költőasszonya (V. Z., 1983. okt. 22.); Horányi; Keresztes Gyula: Örökségünk 43.: A magyarózdi kastély (Nú., 1993. szept. 10.); Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei (Bp., 1927); Kulini Nagy Benő : Magyar hölgyek életrajza (Debrecen, 1861); Lampérth Géza : Elmúlt időkből (Bp., s.a.); Die Litteraturen des Ostens (Paris-Leipzig, 1906); A magyar irodalmom története (Bp., 1906–1907); Magyaro közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor…(Bp., 1897–98); MAMŰL; Mezey Sarolta: Kiállítás Petrőczy Kata Szidónia emlékére (Nú., 2021. szept. 22.); MIL; Pintér; Rimeg Ödön: Gróf Pekry Lőrincné, báró P. K. Sz. éle­te és költészete (Mv., 1905); RMK; Róth: Született nyelvünkön; Sárdi Margit S.: P.K.Sz. költészete (Bp., 1976); Sok szép asszonyi élet (Bp., 1937); Szaniszló; Szépréti: Régi és új világ; Szinnyei; Szinnyei J.; Szutorisz Frigyes: A növényvilág és az ember (Bp., 1905); Testamentum; Thaly Kálmán: Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok a Rákóczi korból (P. K. Sz. élete és versei, Bp., 1885); Toldy; ÚMÉL