POPESCU, Ioan; Bibiţ

Szászrégen, 1896. ápr. 16 Reghin, militari19., † 1981.: jogász, polgármester. – Apja, Ioan Popescu ügyvéd. Szászrégenben, Besztercén, Brassóban az ortodox főgimn.-ban tanult, érettségizett, majd Kv.-on jogot végzett a FJTE-en (1914–19). A 4.huszárezred alhadnagyaként vett részt az I. vh.-ban az olasz fronton Asiagonál. Vereség után hazatért szabadságra, majd a háború befejezése után a régeni román polgárőrség tagja volt. Tevékeny részt vállalt az egyesülés előkészítésében (1918). Előbb tisztviselő majd jogi doktorátust tett és az államigazgatásban tevékenykedett: szolgabíró (1920), főszolgabíró (1922). Szászrégen polgármestere (1926–), ezt a tisztséget több hosszú évekig gyakorolta, egy m. és egy német alpolgármester segítségével. Kiváló várospolitikát folytatott, amely kedvező hatással volt a város fejlődésére. Tevékenysége nyomán fellendült a város gazdasági élete: a villanytelep, a vágóhíd, a mozi, a városi szálloda létesítése és átszervezése, munkásságának eredménye volt. Nevéhez fűződik a Petru Maior Vegyes Állami Gimnázium építése, létesítése. Az Astra és a helyi kulturális és társadalmi egyesületek működésében jelentős szerepet játszott. A királyi család bizalmas lévén Mihály király vadászati oktatója lett, kinevezték a Görgény-Laposnya- i királyi vadász uradalom gondnokává. A bécsi döntés után Soborsinra menekült (1940), ahol egy ideig Mihály király megbízottja volt de rövid idő múlva visszatért Régenbe. Az államosítás után (1948) sanyarú sors jutott osztályrészéül. A román koronarend lovagi és tiszti keresztjével, valamint a szolgálati érdemjellel tüntették ki.
Irod.: Gazeta Reghinului (1998. 7–8); Ki kicsoda ?; Păcăţian; Regh cult. 4.; Reghin, militari; Sigmirean; Szászrégen és vidéke; Todea 2013