Mezőkeménytelke, 1789., † Zalatna, 1842. márc. 6 : orvos, néprajzkutató, irodalomtörténész, bibliográfus. – A második címzetes román orvos Erdélyben. A mv.-i r. k. gimnáziumban (1801–07), Kv.-on a piaristáknál (1808–10), és a filozófia és jogi karon tanult majd a bécsi egyetemen (1811–14) folytatta tanulmányait, ahol a filozófiai doktorátus után (1814), orvosi doktorátust is szerzett Disssertatio inauguralis historico medica de funeribus plebejis Daco-Romanorum sive hodiernorum Valachorum c. értekezésével (1817. júl. 14.). Ezzel a művével megteremtette a román néprajzi irodalmat. A császári udvarba bekerülve, Maximilian herceget tanította román nyelvre. Egy ideig Brassóban tevékenykedett orvosként (1817–), tanár volt Iaşi-ban (1820), Visszatért Brassóba, ahol orvosként működött (1821–28), orvos Fogarason (1829–), majd a bányászok életét és munkakörülményeit tanulmányozta Radnán, haláláig orvos Zalatnán. Megírta tudományos dolgozatát a székelyföldi ásványvizekről (1821). Történelemmel kezdett foglalkozni, elrendezte a Scheiben levő Szt. Miklós templom irattárát és írt egy latin nyelvű krónikát, Brevis Notitia Ecclesiae Bolgárszegensis ad Sanctum Nicoalum (1825) erről a templomról, megörökítve történetét és papjainak névsorát (1484–1825-ig). Ezt a kéziratban maradt művét N.Sulică fedezte fel Brassóban, és ő is kezdte nyomtatásban közölni a Şoimii c. folyóiratban (1929–). Moldvában és Munténiában utazgatott, felkutatva a templomok, kolostorok és magán könyvtárak gyűjteményeit a készülő nyomdatörténeti munkájához. Több mint 20 évi munkával számba vette a könyvnyomtatás elterjedését, a nyomtatott műveket, a fejedelemségek területén, Oroszo., Magyaro., Ausztria, Bukovina területén is, a régi román bibliográfia felbecsülhetetlen értékű előfutára ez a munka. Jelentős népgyógyászati tevékenységet fejtett ki a bányászok és a nép körében. Elkészítette a vidék orvosi topográfiáját, amely első volt román nyelven Erdélyben. Szerkesztette az Analectorum Historicum c. küzleményt, amelyben jelentős számú történelmi okiratot tett közzé. Orvosi munkájával párhuzamosan közölt a brassói lapokban: Foaie pentru minte, inimă şi literatură; Foile duminecii; Foaie literară; Gazeta de Transilvania. G. Bariţ-cal és Timotei Cipariuval levelezett. Mezőkeménytelkén az ő nevét viseli az iskola (1995. nov. 16.–). – F. m.: Elegia qua spectabili ac clarissimo Viro Carolo Michaeli Moger in Lyceo Regio Claudiopolitano Chymiae, Metallurgiae, Historiae Naturalis et Technologiae…(Claudiopoli, 1808); Elegia…(Claudiopoli, 1808); Elegia… (Claudiopoli, 1809); Elegia ad Inclytos Status et Ordines Trium Nationum Magni Principatus Transilvaniae… (Claudiopoli, 1810); Elegia de laudibus Medicinae… (Viena, 1814); Diseratatio inauguralis historico-medica de funeribus plebeus Daco-Romanorum sive hodiernorum Valachorum et quisbusdam circa ea abusibus, perpetuo respectu habito ad veterum Romanorum funera (Viena, 1817); Despre apele minerale dela Arpătac, Bodoc şi Covasna şi despre întrebuinţarea aceloraşi în deschilinite patimi (Sibiu, 1821; Cluj, 1935); Disertaţie despre tipografiile româneşti în Transilvania şi învecinate ţări de la începutul lor până în vremurile noastre (Sibiu, 1838; Cluj, 1995); Despre înmormântările comune la daco-români (Alba Iulia, 2004).
Irod.: Bianu; Cosma; Crăinicianu, Gheorghe: Literatura medicală românească (Buc., 1907); Cristescu, Mariana: Chimitelnic – Şcoala generală »Vasile Popp« (C. l., 1995. nov. 16.); Dicţionarul lit. rom.; George Bariţ şi contemporanii săi. Vol. 5. Corespondenţa primită de la Vasile Pop, Iosif Hodoş, … (Buc., 1981); Málnási; L. Moldovan: Un martir mureşan Vasile Pop (Marisia, 1980); Muşlea, I : Viaţa şi opera doctorului Vasile Pop; Poptămaş; Predescu; Profiluri mureşene. 1.; Spielmann: A hazai orvostud; Szabó-Szögi; Şerban 2006; Todea–Fülöp–Avram; Transilvania (1968/7–8)
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE