PUIA, Ieronim, §

Boldogváros v Seligstadt, 1887. júl. 17., † Nagyszeben, 1960.: tanár, tanfelügyelő, ort. pap. – Elemi iskoláit a szülőfaluban, gimn.-ot Fogarason, tanítóképzőt Déván (1904), Pozsonyban ipari és kereskedelmi iskolát végzett (1913–14). Tanfelügyelői egyetemi kurzust végzett (1921–23) és ort. papi képesítést (1926) is kapott. Szerdahelyen (Szeben) tanító volt (1904. szept. 1.- 1919. ápr. 30.). Maros megye első román tanfelügyelőjévé nevezték ki (1919. máj.- 40. szept. 1.). Maros és Szilágy körzet elemi iskoláinak tanfelügyelője volt (1932. dec. 1.–40. szept. 1.). A megyei közigazgatási bizottság tagja. Maros megyei román oktatás fejlesztéséért több síkon tevékenykedett (1919–40): Átvett a m. kormánytól 68 iskolát. Tagja volt a tanítókat atesztáló bizottságának Maros, Csík, Háromszék és Udvarhely megyékben (1921). A Maros megyei oktatásra vonatkozólag adatokat gyűjtött (1700–1931) és ezeket Traian Popa tanár rendelkezésére bocsájtotta, aki megírta a Mv. város monográfiáját (1932). Irányította az iskolák építését, új épületeket vásárolt és rendezett be, így az iskolák száma 240-re növekedett (1932), a Tanügyi Minisztérium újabb 80 tanítói állás létesítésére adott neki engedélyt (1936). Maros és Udvarhely megye főtanfelügyelője (1933). Nyári tanfolyamokat szervezett a kisebbségi tanítóknak és tanároknak a román nyelv elsajátítása érdekében. Gondoskodott a román tanerők továbbképzéséről (1919–38). Az egyházi és magán iskolák támogatására szoros kapcsolatot tartott fenn a ref., r. k., unitárius, evangélikus és izraelita egyházak vezetőségével. A mv.-i izraelita iskola létrehozta a Ieronim Puia Alapítványt (1924), amelynek célja a román nyelv és kultúra elsajátítása, valamint az eredményes jeles tanulók kitüntetése volt. Marosszentgyörgyön ort. lelkészként is működött (1926–40), ahol pezsgő kulturális életet teremtett: kórust, fúvós zenekart vezetett, ünnepélyeket és előadásokat szervezett, az Astra titkára is volt. Több kitüntetést kapott a román államtól: a Román Korona Rend kétszeres kitüntetettje, mint tanfelügyelő (1923, 1926), háromszor kapott érmet, mint iskola építő (1926), a tanügyben elért eredményeiért (1930), az állam szolgálatában eltöltött 25 évért (1932). Szebenbe menekült (1940. szept. 1. után), ahol haláláig élt.
Irod.: Bosoancă, Traian – Opriş, Ilarie Gh.Învăţământul primar de stat şi confesional din judeţul Mureş în anul şcolar 1939 – 1940 (Tg. M., 2005); Dascăli mureşeni, 1.; Időtár 3; Ilarie Opriş: Contribuţia revizorului şcolar I. P. la dezvoltarea învăţământului interbelic mureşan (Marisia, 2003, 27.); Sângeorgiu de Mureş: Biserica; Şincan 2006; Todea 2013