RADÓ Sándor; Radó Alexandru

Mohács, 1880. ápr. 2., † Mv., 1960.: műépítész, okl. építészmérnök, műszaki tanácsos, alpolgármester. – Földbirtokos családból származott. A bp.-i József Nádor Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát (1903). Mv.-en városi mérnök (1905–), majd főmérnök Flesch Adolfot követte (1912–), városi műszaki tanácsos (1918), a városi közélelmezési ügyosztály vezetője (1919). Dr. Bernády György polgármestersége idején a város nagyszabású rendezésének részben tervezője, csatornahálózata építésének irányítója. A Városháza (1906–08) építésének ellenőrizése mellett, a város csatornahálózata épületeinek földszinti részét városi főmérnökként tervezte (1907–11). Társaival, Steibel Andorral és Flesch Adolffal főépítészekkel, segítette Bernády Györgyöt munkájában. Több középület és bérház tervezője: ref. egyház főtéri palotája, Nyugdíjpalota (Enescu u. 2.sz, 1909), Felsőtagozatos Leányiskola ma Al. Papiu Ilarian Nemzeti Koll. (1912–13; Bernády Gy. tér, 12. sz.); Polgári Fiúiskola (1906; Bernády Gy. tér, 7. sz.), Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola (1908–12; Apafi Mihály (N. Iorga 1. sz.) ez a két épület ma Petru Maior Egyetem (1990–); a Székely – kioszk, söröző-vendéglő (1910 , az egykori Cs. Kir. Katonai Reáliskolával szemben, ma OGYE), Közigazgatási Tanfolyam épülete, Albina Bank (1913), Kereskedelmi és Iparkamara új székháza Thorockai Wiegand Edével közösen (1912), a Közüzemek több épülete (kapuépületé, hidroelektrofejlesztő épület, Vízművek épülete a Víztelepen, vízvezeték ellenőrző épület a Maros-híd hídfőjénél, a Víztároló medence-ellenőrző épülete), Gázgyár épületét, a Sándor János kút épületét; a Bernády György polgármester (Forradalom u. 31.sz) szecessziós stíusú emeletes, L alakú lakóházát is, egy kis régi épület helyére, amely Andrási Károly és Megyesi József tulajdona volt; szintén a saját tervei szerint épült, saját részére, a kétemeletes, manzárdos lakóháza (a mai Művész u. 7 sz alatt, 1912) „B” kategóriás műemlék; a Győzelem tér 34 sz.(volt Deák Ferenc u. 22.) alatti legsikerültebb szecessziós stílusú, Jakab Rudolf tulajdonát képező, Bustya Lajos által felépített lakóházat (1911). Az első vh.-ban népfelkelő hadnagy, tulajdonosa a Signum Laudisnak és a Károly Csapatkeresztnek. Az impérium változás után részt vett a m. kisebbség politikai mozgalmában, hivatalából felmentették (1923) és nyugdíjazták. Miután a főmérnöki állásából távoznia kellett önálló tervezőirodát tartott fenn Mv.-en (1923–), majd Kv.-on és Bp.-en (1944–). Beválasztották az újjáalakult városi tanácsba (1926) és az állandó választmánynak tagja volt, a város helyettes polgármestere (1930–33) is volt. Tervei alapján, Bustya Lajos építészmester vezetésével (1929), épült a Czakó klinika, mai szülészet-nőgyógyászat, oftalmológia klinika (Köteles Sámuel u.29. sz), a gázfűtést is bevezették (1930), ezt az épület együttest az I.vh. idején sürgősségi kórházként használták, később a kv.-i Bolyai Egyetem műkődött benne (1946), az államosítás után szülészetként szolgált, napjainkban is az. Ő tervezte a Postapalota épületét is. A Mv.-i Kaszinó választmányi tagja (1932). Több pályázaton vett részt, számos díjat nyert. Szaklapokban jelentek meg építészeti cikkei.
Irod.: Almanah Tg.M.; Bernády; Biás István; Bodolai Gyöngyi. A Nyugdíjpalota építése és rendeltetése (Nú., 2023. jan. 6.); EM; Erdélyi mártirok és hősök aranykönyve (Bp., 1941); Fodor–Balás; Fodor Sándor (S): Kereskedelmi iskolák (Központ, 7. sz., 2010. febr. 17–13.); Fodor Sándor: Eskütétel és szimbolikus térfoglalás (Vásárhelyi Hírlap. 2018. ápr. 6–8); Fodor Sándor: Eskütétel és szimbolikus térfoglalás (Vásárhelyi Hírlap. 2018. ápr. 6–8); Fülöp–Ferencz; Időtár 2; Időtár 3; Kelemen Árpád: A csatornázási munkálatok márványtáblái (Nú. évk., 2009); Kelemen Árpád: A Turbina (Nú. évk. 2009); Keresztes; Kereszetes Gyula: Szecesszió Mv.-en 4.: A Városháza (Nú., 1991. okt. 26.); Kereszetes Gyula: Szecesszió Mv.-en 6.: A stílus folytatása (Nú., 1992. febr. 1.); Ki kicsoda?; Man: Tg.M. 2., 3.; Maros megye; Marosi Barna 1974; Molnár; Mv.műv.vár; Mv. Városháza; Mv.-Balás; Mv.-i Almanah, 1912.; Ökrös; Tg.M.– Mv.; Todea 2013; Valori mureşene de patrimoniu; Visnai