RAJKA Péter, §

Mv.,1807. febr. 11., † Kv.,1876, ápr. 28. a Hazsongárdi temetőben nyugszik : feltaláló, gépgyártó, mérnök. – A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult, Bolyai Farkas tanítványa. A Teleki családnál nevelő, elkísérte tanítványát, Teleki Sámuel unokáját, a későbbi Afrika-kutató Teleki Samut Bécsbe, ahol a műegyetem mérnöki karán végzett (1836–39). Ítélőtáblai tisztviselő volt. Kv.-on megalapította az első gépgyártó ‘’fabrikát”: szecskavágót, ekét, vetőgépet, cséplőgépet, kukoricafejtőt gyártottak (1840). A munkaerőhiányt a saját lakásán szervezett vasárnapi iskolai gépészoktatással próbálta megoldani. A kv-i fegyvergyár igazgatója volt (1848). Az EGE támogatta törekvéseit, a kv.-i Kereskedelmi és Iparkamara alelnökeként képviselte gazdaságfejlesztési gondolatait. A szabadságharc leverése után újraindította gyárát (1853), de nem tudott versenyezni a nagy nyugati cégekkel, s gyára beolvadt a Dietrich –cégbe (1869). Sikeresen mutatkozott be mezőgazdasági szerkezeteivel Kv.-on (1857), váltóekéje az országos kiállításon aranyérmet nyert (1866). A Rajka-Dietrich féle gőzgépet a mv.-i Baruch féle szeszgyárban munkába állították (1874).
Irod.: Farkasné Imreh Mária: R. P., az erdélyi gépgyártás úttörője = Az erdélyi m. gazadsági gondolkodás múltjából (XIX-XX. sz.) (Kv., 2001); Fülöp–Ferencz; Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői (Bp., 1887); (Nú., 2006. ápr. 25); Házsongárd; Időtár 1; Időtár 2; Imreh; Imreh István: Erdélyi hétköznapok (Szabadság, 2006. ápr. 29.); Szabó-Szögi, Verzeichniss jener Gegenstände welchwr zur zweiten ungarischen Gewerbs-Ausstellung bis zum 25. Aug. 1843 eingesendet wurden (Pest, 1843)