RAJKA Tibor

Mv., 1901. jan. 23., † Bp., 1980. dec. 8.: orvos, ideg- és el­megyógyász, pszichoanalitikus. – A M. Pszi­chológiai Társ. alapító tagja, az International Psychonalytical Association r. tagja. – A bp.-i egy.-en orvosi oklevelet szerzett (1928–), a bp.-i Szt. István Kórházban beosz­tott orvos (1928–), közben idegorvosi képesítést is szerzett. Bp.-en körorvos (1931–36), a bp.-i Apponyi-poliklinikán kórházi alorvos (1940–46), az Orsz. Tiszt­viselői Betegsegélyezési Alap (OTBA) köz­ponti ig.(1948–49), a SZOT-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének ellenőrző főorvosa (1950–), Parádfürdőn a SZOT-szanatórium ig.-főorvosa (1954–58), ismét ellenőrző fő­orvos nyugdíjazásáig (1958–70). Fő kutatási te­rületei: a szorongásos neurózisok és kényszer­betegségek. Foglalkozott a neurózisok társ. és társadalombiztosítási kérdéseivel, a lelki­egészségvédelem és az alkoholizmus problé­máival. Cikkeit szaklapokban közölte: Lélekkutatás, Orvosi Hetilap, Rivista di Biologia, Orvosképzés, Valóság. – F. m.: Az elmebetegügy jelen kérdései Magyarorszá­gon. Többekkel. Szerk. (Bp., 1947); Idegrendszeri ártal­mak megelőzéséről (Bp., 1962); A szakszer­vezetek egészségügyi felvilágosító tevékeny­sége (Bp., 1966); Adatok a kényszerbetegség pato-dinamikájához (Emlékk. dr. Hermann Imre 80. születésnapjára. Bp., 1972).
Irod.: ÚMÉL