RÁKÓCZI Ferenc, II.

Borsi,1676. márc. 27.,† Rodostó, (Töröko.), 1735. ápr. 8.: erdélyi fejedelem és a mo.-i szövetkezett rendek vezérlő fejedelme (1703–11). – R. Ferenc (†1676) és Zrínyi Ilona fia. Felesége: Charlotte Amália. – A nevével fémjelzet szabadságharcnak (1703–11) Erdélyben széles társadalmi alapja volt. Mv. hamar a kurucok egyik támaszpontja lett, a várost már 1703 végén megszállták.A gyulafehérvári diétán Erdély fejedelmévé választották (1704. júl. 6–8.). Mind a felkelés sorsának alakulása, mind pedig a jelentkezô belsô ellentétek fokozódása (1706 végén) siettetik Rákóczit abban az elhatározásában, hogy az erdélyi országgyûléssel hivatalosan is beiktassa magát a fejedelemségbe. Ilyen körülmények között hívja össze Mv.-re az országgyûlést (1707. márc. 28). Ezzel a város és Marosszék az akkori politikai és katonai tevékenység fókuszába került Mezőbándra érkezett (1707. márc. 30.), Itt március 31 és április 4. között igen komoly tárgyalásokra kerül sor Rákóczi és az erdélyi rendek képviselôi között. E küldöttségnek legfontosabb feladata a beiktatás feltételeinek előterjesztése. Teleki Mihály naplójából is kitûnik, hosszú és meglehetôsen éles hangvitelû eszmecserére kerül sor Rákóczi és a rendek képviselôi között. A rendek megfogalmazott feltételei tükrözik azt a törekvést, hogy a beiktatandó fejedelem tevékenységének hatáskörét minél szûkebbre szabják. Végül a fejedelem szûkebb kíséretével április 5-én reggel Bándról Vásárhelyre indult. A Maros- hídnál a rendek küldöttei fogadták, hogy valahol a Dinnyeföld utca (a volt Nagy Lajos király utca, jelenlegi Mezőgazdasági Líceum és a Maros-híd környékén) az ünnepélyes fejedelmi beiktatás végbement az erre a célra épített díszes emelvényen (1707. ápr. 5).. Az eseményrôl Benkô Károly, a város elsô történetírója ezeket írja: „II. Rákóczi Ferenc 28 éves ifjú Mv.-en polgár Szabó Ferenc házánál volt szálva. A város végin, szabad helyen (ma ez Dinyeföld utcának hívatik) zöld posztóval bevont réten eskettetett fôl, mivel a jésuitáknak fából készült kis imaházuk (melynek helyére a mai kétágú tornyú piaci kôtemplom van építve) és környéke szûk volt ily nagy ünnepély befogadására. A beiktatást követôen az országgyûlés munkálatai április 7-tôl 21-ig folynak. A Vártemplomban. Ez alkalommal újraválasztják a tanácsurakat is, akik Rákóczi távollétében az ország ügyeit intézik. Az ogy. kimondta Erdély elszakadását a Habsburgoktól, és ismét biztosította a négy bevett vallás (r. k., ref., ev., unit.) szabad gyakorlását. Kormánytanácsot hozott létre, a nyolc tanácsos: Pekri Lőrinc, két Barcsai (kincstáros Barcsai Ábrahám), Kemény László (a 12 tagú tábla enöke), Mikes Mihály, Vay Ádám, Teleki Mihály és Arelt János.” Az ünnepélyes beiktatás után néhány nap múlva Radnótra utazott, a Rákóczi család régi birtokára. Kóródszentmártonban is volt udvara és birtoka. Udvarháza „már régen elpusztult”, a birtoka két ágon a Bethlen családra szállt, egy részét az utód eladta egy gazdag izraelita birtokosnak (Pesty). A múltban Mv.-en tiszteletére róla nevezték el a Kövecses utcát, mellszobrot állítottak (1907. okt. 29.), amit Székely Károly mv.-i ifj. szobrász alkotott, a fejedelem mv.-i beiktatásának 200. évfordulójára (1707. ápr. 5.–1907. ápr. 5.); a vashídat (átadták 1911. máj. 19.) és a lépcsősort, ami szemben áll a mai mellszobrával. A lépcsősor ma „B” kategóriás műemlék. Mv-i beiktatásának 200. évfordulóján mellszobrot állítottak emlékére először, Székely Károly alkotását (1907. okt. 31.), ezt a szobrot ledöntötték (1918-ben). Születésének 325. évfordulóján a Teleki Tékában kiállítást rendeztek (2001). Emlékére a fejedelemé választásának 300. évfordulóján új mellszobrot állítottak a Vársétány alsó részén (Pokornyi Attila alkotása, 2004. nov. 26). Marossárpatakon felavatták Miholcsa József Rákóczi szobrát (2004. máj.). Görgényszentimrén tiszteletére kápolnát (1730) és tornyot (1867) emeltek, “A” kategóriába tartozó műemlékek. Megalakult a Rákóczi Szövetség mv.-i szervezete (2001), rendezvényeiknek két fô céljuk van: segíteni a kisebbségi magyarság oktatási, kulturális és közmûvelôdési tevékenységét, valamint ápolni II. Rákóczi Ferenc emlékét és kultuszát. Utcát neveztek róla (1900 k), II. Rákóczi Ferencz utcza, 1912–1920, 1941–1995- Avram Iancu. A közismert lépcső sor neve is Rákóczi-lépcső (1918–). – F. m.: Egy bűnös vallomása = Erdély öröksége, 7.
Irod.: Bakó Zoltán: Ismét ápolják a fejedelem kultuszát (Vasárnapi Hírlap, 2016. áprl. 6.); Volt egyszer egy Rákóczi-híd (Nú., 1998. jan. 17.); Benkő Samu: A szépíró II. R. F. (Székelyföld, 5. sz., 2003. máj.); Bernády; Bónis Johanna: II. R. F. és Mv. (Új Kerzdet, 7. sz., 2001. júl.); Csepreghy 2010; Csepreghy 2016; Csetri – Szabó; Erdély; Fodor–Balás; Fodor Sándor: II. R. F. –et Mv.-en iktatták be Erdély fejedelmi székébe (Nú., 2002., ápr. 3); Garda Dezső: A székelyek részvétele a II. R. F. vezette szabadságharcban = Maros megyei m. tört 5.; Gyallay; Időtár 1; Időtár 2; Kelemen Lajos 2009, Keresztes Gyula: Pro patria ét libertate (Nú., 2003., jún. 19); Keresztes Gyula: II. R. F. fejedelmi székbe ültetésének pompájáról (Nú., 2003, júl. 31); Kiss Zsuzsánna: A fejedelem halála (Nú., 2022. dec. 15.); M. tört. tár 18.; Magyari András: A székelység a II. R. F. vezette szabadságharcban; Magyari András:A Rákóczi-szabadságharc főbb főbb politikai és katonai problémái 1710–1711-ben = Évek 1100-ból; Makfalva­; A székelység története a 17–19 sz..-ban (Csíkszereda, 2001); Magyari András:A Rákóczi-szabadságharc főbb politikai és katonai problémái 1710–1711-ból = Márki Sándor: Az utolsó fejedelmi beiktatás Erdélyben (Nú., 1991. márc. 1.); Murádin; Mv. és Vártemploma; Mv. tört. 2.; Oka ezen írásnak; Orbán Dezső; Ötvös József: Mv.-i szobrok és alkotóik (Új Kezdet, 1. sz., 2006. jan.); Pál-Antal 2002; Pál-Antal Sándor: Marosszékiek II. R. F. kuruc táborában, avagy Marosszék hódoltatása = Maros megyei m. tört 5.; Pál-Antal Sándor: Rákóczi és Marosvásárhely (Nú., 2001. okt. 4.); II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratai (Bp., 1979); II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a vallomásokból (vál., bevez. Benkő Samu; Buk., 1976); Szakács János: Marosvásárhelyi szobrok a régi sajtóban (Erdélyi Napló, 51–52. sz., 2004. dec. 21.); (Krónika, 2004. nov. 29.); KözPont (2007. ápr. 16–22); Pesty 2014; Szaniszlkó; Szentgyörgyi; Tamás Zsolt: A Mv.-en beiktatott fejedelem (Új Kezdet, 5. sz., 2007. máj.); Testamentum; Trócsányi 1988; ÚIL; ÚMÉL; Valori mureşene de patrimoniu; Vigh