REICH Albert

Mv., 1836., † ?: orvos-sebészdoktor, állat-egészségügyi felügyelő. – Testvérei: R. Kálmán; R. József; R. Laura Berekszászi Józsefné; R. Anna Szathmáry Miklósné; R. Etelka. Felesége: Bartók Károlina (1836.? – Kv., 1885. aug. 12.).Leányuk: R. Irma. – Szülővárosában végezte középiskoláit, azután Kv.-on az orvossebészi tanfolyamra iratkozott be és megkapta az orvos-sebész-oklevelet (1854–57). Kv.-on (–1859), majd Felvinczen gyakorlatot folytatott. Az olasz hadjárat alatt júl.-tól szept. végeig a nagyszebeni katonai kórházban működött (1859). A válaszuti cs. kir. járási hivatalhoz nevezték ki (1859–), hol harmadfélévig Bonchidán és Szamosujvárt működött; innét Doboka vármegyébe Szamosujvár székhelylyel kerületi orvossa lett; öt évi szolgálat után állása fentartásával Pesten és az állatorvosi tanintézetben mint rendes hallgató végezte a tanfolyamot (1865–66) és állatorvosi oklevéllel együtt az orvos-sebészi, szülészi és szemészmesteri okleveleket is megszerezte. Az 1866. hadjárat alatt ismét katonai kórházban foglalkozott. Ezután visszatért dobokai állására: Felső Fehérmegyében Hidvégen (1867–), a kerületi orvosi teendőket látta el; itt csakhamar tiszteleti főorvossá választották és az előpataki fürdőorvosi teendőkkel is megbizták (1867–69); a nyári szünidő alatt az állatorvostanból előadásokat is tartott; állásáról leköszönt s ekkor az ósánczi vesztegintézethez helyettes-igazgatóvá nevezték ki (1872–77); II. oszt. vesztegintézeti igazgatónak neveztetvén ki, áthelyeztetett Soósmezőre (1877–82) majd Kv. székhelylyel ker. álatorvossá (1882–). II. oszt. állami főállatorvossá nevezték ki a kv.-i felügyelői kerületben a felügyelői s állatorvosi teendőkkel is megbizták; az állategészségügyi felügyelői címet kapta (1893); az EGE tiszteletbeli tagjává választotta (1883). Az ezredéves országos kiállítás alkalmával mint kiállítási kerületi és biráló-bizottsági tag működött. A Kolozsvármegye törvényhatósági bizottságának választott tagja (1898–). Hivatalos működésének 40 éves jubileumát kartársai és barátai ünnepélylyel ülték meg (1890. nov. 6.), mely alkalomból. a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Ezután nyugalmaztatását kérte; de mivel már előbb a Kolozsvár város közvágóhidi igazgatójává kineveztetett, terhes családi viszonyai miatt kénytelen volt ezt elvállalni. Az Országos Állatorvosi Egyletnek választmányi tagja; az Országos Helyhatósági Állatorvosi Egylet alelnöke és az Erdélyi Részek Állatorvosi Egyletének elnöke. Cikkei a Magyarország és Nagyvilágban (1867. 34., 35. sz. Előpatak); a Gazdasági Lapokban (1868 a vesztegintézetek és az állategészségügy szervezéséről, valamint a szakszolgálat fejlesztéséről cikksorozatot tett közzé), az Erdélyi Gazdának állandó munkatársa volt (1869. A keleti marhavészről és léfenéről, 1870. Az érvágásról, A takonykórról); az erdélyi politikai lapokba, így a Kolozsvári Közlönybe is sokat írt, többnyire álnév alatt. – F. m.: A szavatossági hibákról. Kv., év. n.).
Irod.: Gyászjelentő; Szinnyei