RÉTHI Lajos

Erdőcsinád, 1840. jan. 3., † ?: kir. tanfelügyelő. – 11 éves korában Mv.-en a II. Gimn.-i osztályba vették föl, érettségi vizsgát tett (1857); azután még két évig maradt a kollegiumban, hol a bölcseleti tanfolyamot végezte, azután apja kivánságára a papi pályára lépett Kv-on teologiáit végzett (1859–61). Ezután egy évig gimnáziumi tanító volt ugyanott; innét kapott meghívást br. Kemény György házához és nevelője lett br. Kemény Endrének, a költő s országgyűlési képviselőnek; befejezvén az ifjú báró nevelését (1865), az irodalomnak kivánta szentelni életét és megalapította a Növendékek Lapját, azonban pártolás hiánya miatt háromnegyed év mulva ezt megszüntette. Br. Huszár Károly házánál Abafáján vállalt nevelői állást (1866); Pestre költözött és belmunkatársa lett a Vasárnapi Ujságnak (1867) és néhány társával megindította a Jó Barát című néplapot (1867–), amely tisztességes jövedelmet is biztosított számára. A tanfelügyelőségek szervezésekor Brassó, Fogaras és Felső-Fehér vármegyék tanfelügyelőjévé nevezte ki br. Eötvös József (1869) miniszter kir. tanácsosi címmel; áthelyezteték Hunyad és az akkor még létezett Zaránd vármegyék tanfelügyelőjévé Dévára (1873), hol nagy tevékenységet fejtett ki Déva és Hunyad vármegye társadalmi és humanisztikus életében. Megalapítója volt a Hunyad c. vegyes tartalmú hetilapnak (1877. ápr. 17), melynek mindvégig buzgó munkatársa volt. Az EMKE hunyadmegyei választmányának alelnöke, később elnöke lett. A hunyadmegyei ált. tanító-egyesület megünnepelte hunyadmegyei tanfelügyelőségének 30 éves fordulóját (1903. okt. 24.), tiszteleti tagjának választotta s az orsz. Ferencz József tanítók-házánál nevére 4000 koronás alapítványt tett. Nyugalomba vonult (1906), mely alkalomból a népoktatás terén kifejtett buzgó és eredményes működése elismeréseül a miniszteri osztálytanácsi címet kapott. Cikkei a Korány című zsebkönyvben (1861. Képek az életből és költemények); a Kolozsvári Albumban (1862. Költemények); az Ország-Tükrében (1863. Bolyai Farkas); a Korunk Tárczájában (1865. Egy népdal és eredete); az Uj Korszakban (1865. Bolyai Farkasról); a M. Sajtóban (1865. Vak Laczi, a marosvásárhelyi Homér); a Magyarország Képekben (1867. Czigánynépélet, 1868. Erdélyi szász népviselet, A székely nő, Uti képek a Székelyföldön: Kézdivásárhelytől a Szent-Anna tóig); a Hazánk és a Külföldben (1868. Beniczky Lajos honvédezredes); a Népiskolai Könyvtárban (1868. Gyermekélet a harczos időkből); a Vasárnapi Ujságban (1868. Az erdélyi unitáriusok, Congrád Mór az erdélyi szászok ispánja, A Hora-világból: Hunyad-vármegye folyamodása Magyarországhoz 1790., Keresetre induló székelyek, A gernyeszegi népiskola, Takács János, Szolnoki honvéd-emlék, Thury György halála, Tiboldi István, A városerdőben nyári ünnepnapon, Szász községi biró Erdélyben, 1869. Csordahajtás, Levantei kereskedés, Faáruló székely, 1870. Apja levele Bolyai Farkashoz, Mit tud a székely, ha rosszra adja a fejét, 1873. Marosvásárhely a philosophusok városa, Magyar nemzetiség Hunyad megyében, Tanuljunk az erdélyi szászoktól, A székelyföldi gyógyfürdőkről, Hosszú husvét, Brassói román népszokások, 1874. A székely leányok Brassóban, 1877. Négy írónő egy családból: Jósika, Mária bárónő, Gyulai Józsefné, b. Dániel Polixena, gr. Wass Ottilia, 1880. Janku, a havasok királya, 1884. Párvivás, 1887. Brassói emlékeimből, A dévai királynapokról, 1904. Hegyek közül: alakok és esetek, 1906. Az öreg sírdogál, rajz); a Néptanítók Lapjában (1874. Mi lesz a világból, ha mindenki tudós lesz? Életkép, A pálya és az elismerés, életképi vonások néptanítóink köréből, 1875. A cebei kis kántor, 1876. Fogadhat-e el a tanító ajándékot tanítványai részéről? Népiskolai jutalmazások, 1877. A néptanítók mellékfoglalkozása, 1879. Tanfelügyelői levelek); az Igazmondóban (1877. 27. sz. beszély); a Magyarországban (1879. 46. sz. Adatok Petőfi ifjuságához); a M. Polgárban (1884. 17. sz. Br. Nopcsa Lászlóról); a Szabadelvűpárti Naptárban (1884. és 1885-re Életképek); a Kolozsvárban (1887. 300. sz. Oda «Fenn» emlékezés, elmélkedés); a Hunyadban (1888. 45., 46. sz. Báró Jósika Géza emlékezete); írt még a Hon, Haza, Reform, Nemzet, Ország Tükre, Kritikai Lapok, Magy. Tanügy, Fővárosi Lapok, Budapesti Közlöny, Üstökös, Kolozsvári Közlöny, Kelet, Erdélyi Protestáns Közlöny című lapokba s az 1850 óta megjelent csaknem minden szépirodalmi vállalatba. Szerkesztette a Korány c. zsebkönyvet, a ref. iskolai ifjúság dolgozataiból Kolozsvárt 1861-ben (báró Bánffy Dezsővel együtt); a Kolozsvári Albumot 1862-ben (br. Bánffy Dezső és Deák Farkassal együtt); a Növendékek Lapját 1865. ápr.-decz. Kolozsvárt; a Jó Barát c. szépirodalmi és ismeretterjesztő képes lapot, mely havonként kétszer jelent meg 1867. okt. 1-től 1868. decz. 16-ig Pesten; a Jó Barát c. nagy képes naptárt 1870-re, szintén Pesten. Jegyei: R-s. és R. L.. – F. m.: Szavalmányok növendéklányok számára. (Kv, 1862); Ifjusági beszélyek. Függelékül két színmű. (Pest, 1868); Komoly szózat a választókhoz. Függelékül: Észrevételek Skorpiók röpiratára. (Pest, 1869); Megpihenés óráiból. Elbeszélések. (Déva, 1882.), szerk.: Kolozsvári album (Kv., 1862), Korány : Zsebkönyv (Kv., 1861).
Irod.: Marosi-KZST; Olosz Katalin. Ismeretlen magyar népballada Szabó Sámuel diákgyűjtőinek hagyatékából (Kriza János Néprajzi Társaság Évk., 13 , 2005); Rugonfalvi Kiss; Szinnyei