RHÉDEY kisrédei, erdőszentgyörgyi gr. család

Az Aba nemzetségébõl ered. Elsõ megtelepedési helye Heves vármegyében Rhéde helység, ahonnan nevét is vette a család. Ugyanekkor R. János erdélyi alvajdának (1571–75), birtokai voltak Erdélyben is. Ez az ág még abban a században kihalt. Erdélyben igazából a XVI sz.-tól szerepeltek, amikor R. Ferenc a füleki végvár kapitánya gyökeresítette meg a családot, aki Bocskai István szabadságharcában és a békekötésben fő tényező volt. Elismerésként bihari főispán lett és hatalmas birtokokat szerzett. Ferenc nevű fia rövid időre Erdély fejedelme lett de hamar lemondott. A család ezen ága a fiatalon meghalt László fiával kihalt. R. Pál Bethlen Gábor kincstartója 1613.-ban jelent meg Erdélyben.Tőle és János fiától († 1658), Bethlen Gábor fejedelem tanácsosától származik az erdélyi R. ág. Felesége homoródszentpáli Kornis Margit örökségeként jutottak az erdőszentgyörgyi uradalomhoz. Utódai 1897 ig vitték a családot, amikor R. Gábor halálával fiúágon kihalt., majd R. Stefánia-Wesselényi Istvánné 1925-ben bekövetkezett halálával leányágon is kihalt. Címeres levelet nyertek Mátyás kir-tól (1466. febr. 6.) János, Bertalan és Miklós Mátyás királytól. Magyar grófi rangot kapott Ferenc (1659. június 13.); az erdélyi ágból József, László, János, Mihály, Pál és Zsigmond (1744. november 13.; a magyaro.-i ágból Lajos Pozsony, (1808. október 28.) kapott grófi címet. A család tagjaiból többen katonai pályán tüntek ki. A család ev. ref. Levéltára a Magyar Nemzeti Múzeumban van. Címerük : kék mezőben két szemközt ágaskodó kétfarkú vörös oroszlán, elő lábaikkal szürke kosfejet tartanak (1466); grófi címer: (1659): kék mezőben zöld alapon jobbra ágaskodó kétfarkú term. oroszlán, jobb elsőlábával torkát átszúró kard markolatját tartja.; grófi oklevél (1744): négyelt pajzs, szívpajzzsal: ebben kék mezőben zöld hármas halmon álló jobbra fordult term. hattyú hajlott nyakkal; a nagy pajzs: 1. kék mezőben égő fészkéből kiemelkedő fehér fönixmadár kiterjesztett szárnyakkal; 2 és 3: vörös mezőben az udvar belső széléből kinövő, kifelé fordult, könyökben hajlott, arany markolatú egyenes kivont kardot tartó pánvélos kar; 4. kék mezőben ágaskodó kétfarkú, koronás arany oroszlán, bal előlábával szügyét átszúró kard arany markolaát tartja. Maros megyei kastélyok: Erdőszentgyörgy: egy 13. sz.-i kastély amely eredetileg kolostor volt. A kastély és a birtok R. János birtokába került felesége Kornis Margit örökségeként és Bethlen Gábortól kapott adománylevelet a birtokra (1627). A család leszármazottai átépítették először barokk (1759), majd empire stílusban (1809), ebben nőtt fel Rhédey Claudia, Mária brit királynő nagyanyja, II. Erzsébet üknagyanyja. A család erdőszentgyörgyi könyvtárából került elő (1860) a XIV. sz. Ó- és Újszövetséget magába foglaló hártyakódex, amely tartalmazza a Mv.-i sorokat, az eddig ismert hatodik magyar nyelvemléket. Felújították (2008), kulturális és közösségi célokat szolgáló A kategoriás műemlék. Mezősámsond : R. Mihály által építtetett (1777–79) barokk kastély létezett itt (1953-ig), nagy parkkal, az udvaron kis ref. templom, amelynek kriptájába temetkeztek. A ~-birtok és kastély árverés útján jutott id. Gr. Bethlen István tulajdonába. A ii. vh. után lerombolták. Disznajó: Erdetileg Kornis Ferenc tulajdona és leánya Kornis Margit révén került R. János birtokába.(1627). A hozzá tartozó falvakkal együtt fiai, majd unokái : Ádám és László örökölték.Utolsó tulajdonosa R. Lajos. Egyik unokája Fráter Béla még kastélyt építtetett Disznajón (1918), leromboltákl 1947-ben., Mezőpanit- a birtokot és udvarházat R. Júlia-Grundemann Jánosné örökölte édesanyjától Borbálától-R. Mihálynétól. A kategóriás műemlék.
Irod.: Adamovits Sándor: Ki volt Kelemen Lajos Koncz bácsija (Hét., 1982); Bíró József; Bíró József 1941; Csősz Irma: Időtár 2; Kempelen Béla: A magyar nemesség (Bp., 1907); Gudenus; Keresztes 1995; Keresztes Gyula: Kastélyaink 21.: Az erdőszentgyörgyi kastély (Nú.,1992. szept. 5.); Kőváry; MNZS; Nagy Pál: Bolyaiak tere (Mv., 1998); Nagy Iván; RMIL 3.; Rhédeyek és Fráterek; Sándor; Sepsiszéki; Turisztikai kalauz; Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig (Temesvár, 1891–92)