ROMANU-VIVU, Constantin, § Costantin Romanul; Roman

Szászpéntek, 1821. febr. 9.,v. 1821. máj. 13., † Marosszentgyörgy, 1849. febr. 9 v 1849 márc eleje.: tanár, az 1848-as forradalom mártírja, N. Bălcescu közeli munkatársa. – Teológiai tanulmányait Balázsfalván végezte (1842–45), félbehagyta tanulmányait a S. Bărnuţiu és társai valamint Lemeny között zajló konfliktusok miatt. Buk.-be ment, ahol tanár a Schewitz nevelőintézetben (1847–48). Barátságot kötött N. Bălcescuval, a Goleşti testvérekkel, akik nagy hatással voltak forradalmi nézeteinek alakulásában.Visszatért Erdélybe Brassóba, majd Szebenbe, ahol felemelte szavát az ortodox és a g. kat. Egyházak egyesüléséért, valamint a román jobbágyság érdekeiért. A gyulafehérvári nagygyűlésen az állandó bizottságba választották szebeni székhellyel (1848. máj. 3/15.). A forradalom kitörése után lelkesen kapcsolodott a harcokba, a románság egyesülése reményében. Buk.-be ment (1848. júl.) és a havasalföldi forradalomnak szenteli magát, visszatért Erdélybe (1848. szept.). A szabadságharc idején Avram Iancu román hadserege XII. légiójának prefektusává, a Felső Maros-vidék főkapitányává nevezték ki (1848. okt. 18.), 1500 katonából álló hadsereget toborzott, Cintosnál és Csekelakánál megtámadta (1848. okt. 31.) Lázár gr. seregét és leverték azt. Radnótnál és Kutyfalvánál újabb győzelmet vivtak ki (nov. 5.) a Pünkösdy kapitány vezette székely dandárral szemben. Szászrégenbe ment (nov. 22.), hogy főkapitányságát megszervezze, amelynek határai a Maros és Szamosközé voltak tehetők. Alkapitányá St. Moldovant nevezte ki, és megjelölte a népbiztosokai is, akik egy-egy körzetet vezettek. Újjászervezte a XII : légiót saját vidékének embereiből.104 falu tartozott a keze alá, amelyeket 9 tribunétusra osztott fel, egyben kb. 10–12 falu tartozott. A falvak élére bírókat nevezett ki, akiket egy albíró, egy jegyző és az öregek tanácsa segített a civil és a katonai problémák megoldásában. Személyesen irányította a XII. légiót, főhadiszálása Régenben volt (1848. dec.), azután Tekén majd Balán. Lefegyverezte a környező falvak lakosságát: Görgény, Régen és Déda között, majd Mv. környékén Panitot és Kövesdet (1848. dec. 19–23). Légiójával Mv.-re harc nélkül vonult be (1848. dec. 24.), hírét vette Bem tábornok közeledtének és elrendelte a légió kivonulását (1849. jan. 1.). Maroshévíznél menekült a hegyekbe, ahol elfogták (1849. jan. 20.), Mv.-en bebörtönözték (1849. jan. 20.- 29), majd kétökrös szekérre rakták, utközben Marosszentgyörgy felé vitték és brutálisan megölték (1849. febr.). Mellszobra állt a gyilkosság helyén (1935–40). Marosszentgyörgyön mártiriumának helyén keresztet (troiţă) állítottak fel emlékére (1988. máj. 15.). Ma a marosszentgyörgyi iskola előtt szobra áll (1989. szept.), amit Ion Vlasiu készített (1980-as évek végén), az intézmény felvette a forradalmár nevét (1992), az ortodox parókia homlokzatán emléktáblája áll. Mv.-en utca viseli a nevét. – F.m. : antológ.: Dragomir, Silviu: Studii şi documente privitoare la rev. Românilor din Transilvania în anii 1848–49 (Sibiu, 1944). 
Irod.: Chiorean 2008; Dragomir, Silviu: Un precursor al unităţii naţionale (Buc., 1929); Dragomir, Silviu: Studii şi documente privitoare la rev. Românilor din Transilvania în anii 1848–49 (Sibiu, 1944); Időtár 2; Moldovan L.; Netea, Vasile: Figuri mureşene (Tg., M., 1933) ; Netea, Vasile: C. R. V. prefectul legiunii a XII-a în anii 1848–49 (Tg.M., 1937); Netea, V.: Dela Petru Maior la Octavian Goga (Buc., 1944) ; Netea, V.: Constantin Romanu Vivu (Tg.M., 2011); Nicoară, Eugen: Un an de luptă pentru credinţă, neam şi ţară (Reghin, 1935); Nistor, Ioan: Decorarea lui Avram Iancu şi camarazii săi (Buc., 1931); Opriş 1999; Pop,V.: Constantin Romanul Vivu. Noi documente, 1848–1849 (File de istorie. Muzeul Judeţean Bistriţa-Năsăud, 1976, 4. sz.); Predescu; Profiluri mureşene. 1.; Reghin, destin şi istorie; Sângeorgiu de Mureş; Sepsiszéki ; Todea 2013; Transilvania 1848–49