RÖSLER Gustav

Szászrégen, 1887. febr. 6., † Nagyszeben, 1958.: tanár, történész. – Apja kereskedő. A középiskolát szülővárosában az Ev. Gimnáziumban és Szászvároson a m. gimnáziumban végezte (1897–1901), kadétiskolát Szebenben végzett a gyalogosoknál. Wesskirchbe sorozták be m. kadét altisztként (1901. aug. 18.), ahol hadnaggyá lépett elő (1902. nov. 1.), főhadnagy (1919. máj. 1.), kapitány (1914. aug. 1.–) Az egyetemet Heidelberben (1905–06) teológia, filozófia szakon , Kv.-on (m. nyelven) és Marburgban a Hittudományi és Bölcsész Karon (1907–1909), a königsbergi egy Hittudományi Karon (1909–10) hallgatta, tanári és lelkészi diplomát szerzett. Tanár Régenben a szászgimnáziumban, Brassóban a Honterus Gimnáziumban (1916–).Tanári munkája mellett történelmi kutatásokat végzett föleg a régeni szászok múltjával foglalkozott. Cikkei megjelentek: Die Karpaten c. folyóiratban. Előadásokat tartott a Verein für Siebenbürgische Landeskunde egyesületben, melynek tagja volt. Önkéntes volt az I. vh.-ban, mint az osztrák-m. hadsereg vezérkarának tagja. Az I. vh. kitörésekor a szerb fronton volt század- és zászlóaljparancsnok. Megsebesült (1914. okt. 19.), azután különböző feladatokat teljesített, majd Bécsben segédtiszt lett a cs.kir. motorizált hadtestben. Horn városban részt vett egy autos információs átképzésen (1917), majd a nehéz járművek menetoszlopának parancsnoka lett (1917. okt. –). A bécsi légvédelmi parancsnokság autoreferense lett (1918. jan.- a háború végéig). A m. Ruprecht, Prinz von Bayern 43. egységének alárendeltje volt. Kitüntetése: Jubileumi Katonaérem. A háború után folytatta tanári munkáját; a Romániai Ev. Egyház tanfelügyelője lett (1929). Kapcsolata volt N. Iorgaval, nyári tanfolyamain részt vett Văleni de Munten, és akinek javaslatára iskolai referens lett az általa vezetett kormányban, nagy szolgálatokat téve a német nyelvű oktatásnak. Halála után adták ki nagy jelentőségű történelmi munkáját. A Rösler-ház Szászrégenben (P. Maior tér 55.) „B” kategóriájó műemlék (épült, 1807). – F. m.: Zur Geschichte der Stadt Sächsisch Regen und ihrer sächsischen Umgebung bis zum Aussterben der Arpaden (Siebenbürgischen Archiv vol. 7. (Köln-Graz, 1968) Sächsisch Regen (in Die Karpathen 1912–13).
Irod.: Regh. Cult vol. 3.; Profiluri reghinene; Reghin, militari; Sächsisch-Regen; Szabó–Simon–Szögi; Todea 2013; Valori mureşene de patrimoniu