Tusnádfürdő, 1893. márc. 3., † Kv., 1968. júl.10. a Házsongárdi temetőben nyugszik: tanár, ifjúsági író. – Középiskoláit Csíksomlyón kezdte, s a gyulafehérvári Róm. Kat. Főgimnáziumban érettségizett (1911). Harctéri szolgálat miatt félbeszakította felsőfokú tanulmányait. A kv.-i egyetem bölcsészkarán szerzett tanári diplomát (1918), majd filozófiai doktori címet (1921). Egykori gyulafehérvári iskolájában helyettesként (1918–1920), a kv.-i R. K. Főgimnáziumban pedig rendes tanárként tanított (1920–1940, 1944–1948) klasszika-filológiát, magyart, románt és filozófiát is. Az iskola címzetes igazgatója (1935–40), a R. K. Státus tagja. Mv.-i tankerületi főigazgató (1940–44), nyugdíjazták (1948); bedolgozó szövetkezeti munkaerőként papírzacskóragasztásból pótolta csekély nyugdíját. Közölt a Kat. Világ, a Magyar Nép hasábjain. A Jóbarát c. lap felelős szerk. (1925–40), tulajdonosa (1937–40). Irodalmi és történelmi portréi, nemzeti múltunk tanulságainak megfogalmazása, az egyházi ünnepek köszöntése, a mindennapi élet apró eseményeinek krónikás rögzítése az erkölcsi nevelés megannyi iskolapéldáját szolgáltatják. A folyóirat mellékleteként zsebnaptárt is szerkesztett („Jó barát”-naptár az 1926 – 27. iskolai évre), s iskolai segédkönyvet is állított össze (Latin antológia. A líceum V-VIII. osztálya számára. Kv. 1946); Bodor Andrással és Kovács Erzsébettel magyarra dolgozta át T. Vasilescu és N. Barbu IX o. latin tankönyvét (1957).
Irod.: Háborús nevelés (Mv., 1943); Házsongárd; Időtár 3; RMIL
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE