RUSU, Ioan, § Oros Rusu Ioan; Oros alias Rusu Ioan

Vidrátszeg, 1824. febr. 20., † Vidrátszeg, 1909. márc. 8., újratemették a mv.-i ortodox fatemplom temetőjébe: kancellista, az 1848-as forradalom népvezére, ügyvéd. – Elemi iskolát Nyárádköszvényesen, gimnáziumot a mv.-i r. k. gimnázimban, a kv.-i piaristáknál végzett. Mv.-i koll.-ban jogot végzett (1847). A kir. táblánál volt joggyakornok, Al. Papiu-Ilarian és A. Iancu társaként. Velük együtt egyik szervezője volt a Balázsfalvi (ápr. 18/30. és máj. 3/15.) nagygyűlésnek, tagja volt a kv.-i országgyűlésen megjelent követségnek (1848. máj. 29.), amely a román nép Memorandumát vitte. A III. légió prefektusa az 1848–49 –es forradalom idején. Vasile Moldovannal a Mv. körüli falvak katonai megszervezését irányították (1848. szep.–), majd rész vettek a naszódi határőrök mellett a magyarok elleni harcokban Marossárpatak-Sáromberke, Sajószentiván, Szamosújvár, Dés, Szamosfalva, Kv. környékén. Urban csapataival visszavonult Vatra Dornei környékéig (1849. jan.) és az ő oldalán vett részt a Királynémeti és Szeretfalva környéki harcokban (1849. febr. 12.), de a Bem tábornok vezette csapatok elől visszahúzódtak a hegyekbe, Bukovinába, ott is maradt a harcok befejezéséig. Itt ismerkedett meg G. Sion, M. Kogălniceanu, A. Pumnul és G. Bariţiuval. Visszatért Erdélybe (1849. okt. 20.) a császári adminisztáció és bíróság berkeiben kapott állást: jogtanácsos Nagyenyeden, albíró Borgóprundon és Szászrégenben, jegyző Szatmáron, bíró Szászrégenben és Dicsőszentmártonban. A szenebi ogy.-en (diétán), mint Vámosgálfalva megválasztott követe vett részt (1863–64). Még egy pár évig bíró volt Dicsőszentmártonban (1867 után), majd több Dél-Mo.-i városba helyezték (Gyönk, Szekszárd), ezért lemondott és nyugdíjazták (1878. ápr.). Visszatért szülőfalujába és gazdálkodott, emlékiratait kezdte írni (1900- körül), amelyben gyermekkoráról, tanulóéveirő, tanárairól, a forradalomról, az ogy.-ben kifejtett tevékenységéről közölt hiánypotló információkat. Emlékirata a forradalom eseményeit követi: leírja a balázsfalvi gyűlést (1848. máj. 3–15.), a Szászrégen környéki harcokat, amelyekben lándzsás vezér volt Urban altábornagy seregében, majd a szamosújvári, dézsi, szamosfalvi, kv.-i és besztercei harcokat. A szülőfaluja történetével is kezdett foglalkozni és a Gazeta Transilvaniei-ban közölte cikkét. Emlékiratait Ranca Ioan, a Maros Megyei Levéltár igazgatója, adta ki (1989 után). – F.m. : Memorii (előszó Ioan Ranca; Buc., 1989); antológ.: Teodor, Pompiliu: Avram Iancu în memorialistică (Buc., 1972). – Irod. :Albu, Nicolae: Dr. Zaharie Pop un erou şi maritir al neamului (Blaj, 1943); C.l. (2004. márc. 2.; 2007. márc. 9.); Chiorean 2008; Comşa; Cosma; Păcăţian; Ploeşteanu, Grigore: Canceliştii români târgumureşeni în revoluţia de la 1848 = Studii şi cercetări de ştiinţe sociale (Buc., 1977); Popa, Traian: Tg.M.; Profiluri mureşene vol. 1.; Puşcariu, Ioan: Notiţe despre întămplările contemporane (Sibiu, 1913, 1919); Şerban M.; Şerban 2006; Transilvania 1848–49