SALAMON Ernő, §

Gyergyószentmiklós, 1912. máj. 15., † Sztara Mihajlovka (Szovjetunió), 1943. febr. 27.: író, költő, újságíró. – S. Imre és Charap Szeréna fia. Felesége: Kohn Ilona, tanítónő. – Apja fatelepi tisztviselő volt, de mivel a család leszegényedett, már tizenévesen fatelepi munkás lett. Középiskoláit Gyergyószentmiklóson végezte. Mv.-en gimn. érettségit tett, a kv.-i egy.-en jogot hallgatott (1930–32). Visszaköltözött Gyergyószentmiklósra (1932), ott román nyelvleckéket adott, sokat fordított a román irodalomból. Kv.-on kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba, akkori verseiben hirdette az osztályharcot. A Maros menti fatelepen, ahol a húszas években többször is sztrájkoltak, vált a szegények költőjévé. A Maros menti fatelepen sztrájkok szervezésében vett részt. A Brassói Lapok riportere (1933), hivatalnok, napszámos, óraadó. Első versei a Brassói Lapokban és a Korunk-ban jelentek meg. A Korunk terjesztőjeként bejárta Erdélyt (1936–); Mv.-en telepedett le (1937). Sényi László a KZST titkárhelyetteseként foglalkoztatta; a Korunk (1937–), a Reggeli Újság szerk. (1939–40). Ezekben az években több kötete jelent meg. A II. bécsi döntés (1940. aug. 30.) után cukorgyári munkás volt. Feleségével együtt kiutasították Mv.-ről „a társadalomra nézve káros elemként” (1941 végén). Érdekében Sényi László a mv.-i rendőrkapitányhoz és a belügyminisztériumhoz, br. Schell Istvánhoz folyamodott a kiutasítás megsemmisítéséért (1941. dec. 6.). Az ákosfalvi internálótáborban raboskodott, kínozták (1941–, ma az épületben általános iskola működik az 1–4. osztályosok számára). Munkaszolgálatosként kivitték a keleti frontra (1942–), ahol egy ukrán faluban tífuszban megbetegedett; olasz katonák lőtték agyon. Költői nyelvében új realizmus bontakozott ki. Barátság fűzte Józsa Bélához, Brassai Viktorhoz, Jancsó Adrienhez, de becsülte költészetét Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Déry Tibor is. A Korunk köréhez tartozott, majd annak megszűnésével a Magyar Nemzet, Kelet Népe és a Magyar Csillag közölte néhány versét. Költészetére Ady, Kassák, József Attila, a m. népdal hatott. Sajátos hangú verseiben az erdélyi tájat és az erdélyi munkássorsot örökítette meg. Halálának 25. évfordulóján emlékét a Dános Miklós szerkesztésében megjelent Halálűző (Buk, 1968) c. kötet idézte fel, melyben kortársak emlékeztek rá. Nevét felvette iskolája, a gyergyószentmiklósi líceum. Felesége, Ilonka a hagyatékából több kisebb munkát megjelentetett: Bábjáték (Igaz Szó, 1958/2); Süss fel engem csillagom a nagy útra (S.E. ukrajnai naplója. Utunk 1961/25); Hangverseny az Egeres raktárban (regényrészlet, Igaz Szó 1959/2); Telepi nép (színpadi költemény, Igaz Szó 1962/8). Simó Gézához, Gaál Gáborhoz, Asztalos Istvánhoz írt leveleit az Utunk közölte (1951/16–17; 1969 /33; 1970/10). Izsák Márton szobrászművész maszkot és szobrot készített róla. – F. m.: Gyönyörű sors (versek; Mv., 1937); Szegények küszöbén (Új versek; Mv., 1938; versek; Bp., 1938); Ének a szolgák sorsáról (színpadi költ.; Mv., 1938); Szegény ember fiának (hátrahagyott versek; Bp., 1945); Gyönyörű sors. (vál. versek; összeáll. Abafáy Gusztáv, Bonyháti Irén, Szemlér Ferenc; Buk., 1948); Válogatott versek. (kiad. Keresztesi Éva, Marosi Péter, életrajz Kéri József; Buk., 1955); Dal utódoknak (versek., utószó Marosi Péter; Buk., 1961; Cîntec pentru urmaşi, válog., előszó Szász János; ford. Virgil Teodorescu, Veronica Porumbacu, Haralambie Theodorescu; Buc., 1965); Mind­máig békétlenül (műfordítások, napló; kiad. Becsky Andor, bev. Pándi Pál; Bp., 1966); Összegyűjtött versek: Színpadi költemények. Műfordítások (szerk., bibliog. Bonyháti Jolán; Buk., 1966); S. E. legszebb versei. (vál., előszó K. Jakab Antal; Buk., 1967); Gyönyörű sors (versek; utószó Páskándi Géza; Buk., 1972); Pilda copacului de rezonanţă (Buc., 1978); Napverés egy sírkövön. (versek; vál. Kardos István; Bp., 1984), antológ.: Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941); 57 vers (Buk., 1957); ford.: Pilda copacului de rezonanţă (ford. Paul Drumaru; Buc., 1978).
Irod.: Balogh Edgár 1974; Balotă; Csehi Gyula: A szenvedély és a tudatosság költője (Cs. Gy.: Munkásosztály és irodalom. Buk., 1973); Dános Miklós: Jóbarátom voltál, élet (Új Élet, 3. sz., 1968); Domokos 1978; Emlékezés S. E.-re (V.Z., 1958. febr. 23.); Halálűző. Kortársak S. E.-ről (Buk., 1968), Izsák József: S. E. eszményei (Igaz Szó, 1967); Katona-Szabó; Málnási; Maros – műemlékek; Marosi Barna: Harminc esztendővel utána (Igaz Szó, 1972); Marosi Ildikó: Maszk és szobor (Új Élet, 3. sz., 1968); Marosi Péter: S. E. a költő és a versek gyönyörű sorsa (Buk., 1969, 1972); Marosi-KZST; MÉL; MIIB; S. E. (román, héber, német, m., szerb, ukrán nyelven; díszkiadás; Buk., 1971); Molter Károly: S. E. új versei és versfordításai (Erdélyi Helikon 1939/10); Mv. tört.2; Réthy–Váczy; RMIL; Sényi László: Emlékezés Salamon Ernőről (Szabad Szó, 1945. febr. 21.); Spielmann József: S. E. költészete (Utunk 1950/4); Székely József: Arany a hátizsákban (Szabad Szó, 1945. márc. 22.); ÚMÉL; Valentiny 1938.