SÁMUEL Aladár

Nagyenyed, 1869. márc. 1., † Balavásár, 1926. febr. 27.: ref. lelkész, történész, irodalomtörténész. – Elemi, gimnáziumi és teológiai tanulmányait Nagyenyeden végezte (1876–92) és a nagyenyedi ref. főisk. teol. karán lelkészi oklevelet szerzett (1892). Nagyenyeden köztanító (1892), Kiskenden h. lelkész (1893–), Nyárádselyén lelkész (1894–1900),), ahol gazdálkodott, felvállalta az egyház részére való fuvarozást. Létrehozta a papi stóla megváltási alapot, a „Milléniumi kepemegváltási” alapot (1897), templom és ingyen tankönyv alapot (1899), a könyvtár állományának bővítésére székely bált rendeztek. Rendszeresen foglalkozott az ifjúsággal. Maksán (1900–), majd Balavásáron volt lelkész (1901–26). Fáradhatatlanul munkálkodott gyülekezete külső és lelki építésén. Szép papi lakot (1906), két tantermes iskolát építtetett (1922). Az egyház anyagi és gazdasági életében is rendet teremtett. Eredményes vallásoktatói munkát végzett, új vallástanítói tankönyvet írt, amelyet az egyházmegye támogatásával kinyomatott. A kisküküllői egyházmegyében számvevői, aljegyzői és tanácsosi tisztet töltött be és az egyházkerületnek is képviselője volt. Titkára volt az egyházmegyei értekezletnek, majd elnöke az emei Lelkészeti Egyesületnek és Kálvin Szövetségének. Értékes tudományos munkásságot is végzett az egyháztörténet terén. A mv.-i Kemény Zsigmond Társaság rendes tagjává választotta (1924). Csak a gyülekezetének és irodalmi tanulmányainak élt. Már teológus korában írt fővárosi lapokban. Főként a m. ref. egyháztörténet egyes kérdéseivel foglalkozott: pl. A ref. lelkész a XVII. században; Kisküküllő vármegye református népének temetkezési szokásai; Köpeczi Bodosi Sámuel élete és művei a Prot. Közl., Prot. Szle., Erdélyi Prot. Lap ban; kéziratban maradt a Gileádi Balzsam c. imádságos könyve – F. m.: Felsőcsernátoni Bod Péter (Bp., 1900); Egy kép a múltból (Bp., 1903); A ref. vallásoktatás alapvonalai (tankönyv; Dicsőszentmárton, 1910; 2. kiad. 1915);
Irod.: Balavásár és egyháza; Illyés Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban XVI–XIX. sz. (Debrecen, 1941); MÉL; [Nekrológ] (Az Ellenzék, 1926. márc. 1.); Nyárádselye és egyházai; RMIL; Tavaszy Sándor: S. A. (Ref. Szle, 1926); ÚMÉL; Zoványi.