Nagyenyed, 1828., † Nagykend, 1910.: ref. lelkész, honvédtüzér. – Tanulmányait szülővárosában végezte. Még diák, amikor kirobbant a szabadságharc. Az egész osztály tanáraival együtt bevonult honvédnek. Az 1848–1849-es forradalomban honvédtüzér, tűzmester volt. A Tömösdi-szorosba osztották be szolgálatra, és ott képezték ki katonának. Rövidesen őrmesteri, majd tűzmesteri rangot kapott. Nem tartózkodott Enyeden, amikor a román csapatok megrohanták a várost, és a város lakóival együtt családjának nagy részét is lemészárolták. Édesanyját és két testvérét a román tejesemberük mentette meg. Bem seregében harcolt, számos csatában vett részt, jelen volt a segesvári csatában is, bátran lövette az orosz bekerítőket. Nehezen menekült meg, és csak Zsibónál tette le a fegyvert. Tanulmányait a forradalom leverése után folytatta. Bekapcsolódott a Horváth–Makk-féle forradalmi szervezkedésbe. Házkutatás alkalmával a kompromittáló iratokat leleményesen elrejtette, és így mentette meg saját és társai életét. A teológia elvégzése után Bethlenszentmiklósra kapott lelkészi kinevezést. Bonyhán szentelték pappá (1860). Nagykendre hívták lelkésznek (1871. ápr. 11), ahol 39 évet szolgált, haláláig. Ifjúsági egyletet, dalárdát, „Nagykend és vidéke” olvasókört létesített. Hatásosan prédikált. Sok építkezést is megvalósított: új iskola (1872–1873), tanítói csűr (1883), papi istálló (1892), toronybádogozás (1891), új tanítói lakás (1906). A vidék Deák Ferencének nevezték. Több tisztséget is rábíztak: megyei iskolaügyi tanácsos, tanügyi felügyelő (erről lemondott, 1876), egyházmegyei főjegyző (1901), a radnóti lelkészértekezlet elnöke (1906). Ezen az értekezleten értékes dolgozatot olvasott fel a lelkészi élet gondjainak megoldási módjáról, amit közel 50 évi lelkészkedése ideje alatt tapasztalt. Irodai munkájában példamutatóan pontos volt. 2001-ben a kendi általános iskola felvette a Sámuel József nevet.
Irod.: Bölöni Domokos: Ki volt S. J., és mi a csodát akart? (Nú., 1998. nov. 5.); B.D.: Diák, tűzmester, pap, iskolaszervező (Nú., 2001. szept. 4), B.D.: A két Kend és S.J. (Nú.,Színes Világ, 2011. máj. 14.); Illyés Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban – XVI–XIX. századokban (Debrecen, 1941); Kend és egyháza; Korondi: A vidék „Deák Ferencéről” nevezték el (Nú., 2001. okt. 13.); Péterfy 2005.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE