SÁNDOR Domokos

Bözöd, 1844. máj. 6. (Szinnyei szerint Sándorfalván szül. 1839. szept. 2.) †?: tanár. – Apja lelkipásztor. A középiskolát Mv.-en végezte, azután a Göttingeni Egy. Bölcs. Karán (1864–65), a Marburgi Egy. Hittud. és Bölcs. Karán (1865), az Utrechti Egy. Hittud. Karán (1865) tanult, de Kv. – Az Erdélyi Figyelő segédszerkesztője, majd a bírói vizsgát a mv.-i kir. ítélőtáblánál tette le (1880). Itt a m. nemzeti állandó színház létesítését indítványozta és több táncvigalmat rendezett e színház alapjára; ezért és a m. színészet emelése körül kifejtett buzgóságáért Sztupa Andor színtársulata dísztagjának választotta (1882. szept. 28). Deák Ferenc temetésén mint az egyetemi kör küldötte koszorút tett a »haza bölcse« ravatalára (1876. febr.). A mv.-i Jótékony Nő-egylet és Székely Árvaleányház estélyein felolvasásokat tartott, s e felolvasásokat külön füzetekben jótékony célokra kiadta, melyek 3–4 kiadást is megértek. Csíkmegyében a könyvnyomdát és a Székelyföld c. hírlapot kezdeményezte (1882), Csíkszentmihály község iskolájának kiosztás végett több ízben történelmi munkákat ajándékozott. A gróf Zichy Jenő tiszteletére és a bukovinai székelyek fogadtatásánál rendezett fáklyásmenetnél beszédet tartott (1883. máj. 15). Bárói címet nyert (1897). Az EMKE alapító és választott választmányi tagja (1904–1906), a M.-Torda megyei választmány elnöke. MTárstud. Egyesület alapító tagja (1907). Tagja volt a KZST-nek, az Erdélyi Róm. Kat. Irodalmi Egyletnek, a mv.-i Kaszinónak alelnöke (1885), a Székely-Egyletnek, a Korcsolya-Egyletnek titkára, a Kisbirtokos Országos Földhitelintézet székelyföldi képviseletének igazgatója s több társadalmi és jótékony-célú egyletnek választmányi tagja. Kir. törvényszéki bíró Kézdivásárhelyen (1886–), majd Tordán nyugdíjazásáig (1889–1897). Virilista Mv.-en (1887). Cikkei a Hazánk és Külföld, az Ország-Világ, a Magyarország és a Nagyvilág, a Fővárosi Lapok, a Hermanstädter Zeitung, a Vasárnapi Ujság. a Pesti Napló, a Kelet, a Hölgyek Lapja, a M. Polgár, a Hon, Erdélyi Hiradó, Erdélyi Értesítő, Maros-Vidék, mint helyettes-szerkesztő, Székely Nemzet, Székelyföld, Hölgyek Lapja és Családi Kör c. lapokban. Arcképe: kőnyomat a Hölgyek Lapja munkatársai 1880. c. műlapon. Álnevei és jegyei: Argus, Székelyfy, Szentmihályi, Székely góbé. – F. m.: A nőkről a nőknek. (Mv., 1877, 1879, 1880, 1903); A tiszteletbeli államhivatalnok: Humorisztikus rajz (Mv., 1879); Hulló levelek. (Bp., 1905); Csók története; Nőkről a nőknek. antológ.: A bőrönd-tolvaj = Emlékkönyv (Mv., 1883).
Irod.: Biás István; Fülöp–Ferencz; Gyászjelentő; Időtár 2; Keresztes Gyula: Örökségünk 59.: A Mezőség udvarházai (Nú., 1994. júl. 15.); Kuszálik–Zalányi; Marosi-KZST; MTárstud. Egyesület; A M. Társadalomtudományi Egyesület alakulása (Bp., 1907), Ökrös; Pálmay, Rugonfalvi Kiss; Sándor; Szinnyei.