Mv., 1860. nov. 14., † Bp., 1922. júl. 16., temetve a mezőkapusi családi sírboltba: politikus, ogy.-i képviselő, főispán, belügyminiszter. – Felesége borosjenői Tisza Anna (1890–), Tisza István testvére. Csíkszentmihályi primor székely nemes családból származott. Középiskolai tanulmányait Mv.-en végezte, a felsőbb iskoláit a bécsi katonai műszaki akad. kezdte, ezt megszakítva a bp.-i egyetem jogi karán végzett, a jogtudomány doktora lett. Később külföldi tanulmányútra ment. A bp.-i 2. sz. huszárezrednél az önkéntes katonaév letöltése után tartalékos hadnagyként szerelt le. Maros-Torda vm. tiszteletbeli aljegyző (1882. nov. –), a marosludasi járás szolgabírója volt (1883–87), majd tb. főszolgabíró lett. Gr. Bethlen Gábor főispán mellett titkár (1888), a gyakorlati közigazgatást tanulmányozta külföldi útján Franciao.-ban. Torda-Aranyos vármegye alispánja (1889–), Kisküküllő vármegye főispánjaként (1891. nov. 28. – 1902 tavasza) iskolákat alapított, telefonhálózatot, népkönyvtárakat létesített. Dicsőszentmártont modernizálta: állami iskolát építtetett és polgári fiúiskolát és leányiskolát létesített, a pénzügyigazgatóságot, a postát fejlesztette, részt vett a marosludas-besztercei vasút kiépítésében, új hidat, modern kórházat építtetett a Maetz Frigyes tervei alapján (felavatták: 1898. ápr. 11.), az akkori Mo.-on elsőként beindult az elmebetegek családi ápolási telepe (1905–), aminek bővítésével felépült a 300 ágyas elmeintézet (1914) stb. Marostorda vármegye és Mv. szabad kir. város főispánjává nevezték ki (1901. okt. 30. – 1903). Rövid két év alatt átszervezte a vármegye ügykezelését és pénzügyeit. Nevéhez kötődik a mezőségi utak kiépítésének nagy műve, a Tordai hasadék turista útjának kiépítése, új kórházépítési alap létesítése és a vármegyei takarékpénztár létrehozása. Szovátán villát építtetett és telket adományozott a kat. kápolna felépítésére. A Földmívelésügyi Min. Székelyföldi kirendeltségének vezetője (1902–03), az első gr. Tisza-kabinetben m. kir. belügyi államtitkár (1903. nov. – 1905. jún.). Az Erdélyi R. K. Status igazgatótanácsának tagja (1903–). Szabadelvű párti programmal a nagyszőllősi, valamint a mv.-i I. választókerület ogy. képviselője (1901–05), de Mv.-en az ellenjelölt, Sebess Dénes volt függetlenségi képviselő választói megtámadták a kúriánál a választást. A dicsőszentmártoni kerületből került be a parlamentbe (1910). A második gr. Tisza István kormányában belügyminiszter volt (1913. jún. 10. – 1917. jún. 15.). Mv.-en volt lakása a Kossuth Lajos u. 20. sz. alatt, ahol fiával S. István banktisztviselővel és özvegy nővérével élt (1921). Három megyére terjedt ki az 1800 hold birtoka, amelyet mintaszerűen kezelt: Torda-Aranyos, Maros-Torda és Kisküküllő megyében. Mezőkapuson élt a család, birtokukban volt a falu (1778 –). A birtokán új iparágat, az első erdélyi nádszövőgyárat létesítette. A kastélyt is felújították, tenisz- és golfpályát létesítettek. Az EMKE alapító és választott választmányi tagja (1885–). A Mv. Kaszinó elnöke (1902–1903). Dicsőszentmárton, Erzsébetváros és Mv. díszpolgára, a Lipótrend keresztjének kitüntetettje volt. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak. Jelenleg az udvarházban öregek háza működik. A mezőkapusi villája, ill. udvarháza (19. sz.) utolsó tulajdonosa S. István volt – „B” kategóriájú műemlék. Mv.-en főutca viselte a nevét (1912–1920, 1941– és 1995-től Dózsa Gy. u.). Mv.-en a Székely Vértanúk emlékműve közelében lévő forrás kapta a Sándor János-forrás nevet.
Irod.: Álló- és mozgóképek; Benkő; Bernády; Biás István; Dicsőszentmárton; Dicsőszentmárton régi arca; Gudenus; Időtár 2; Időtár 3; Kelemen Árpád: A források dolgáról (Nú., Színes Világ, 2013. aug. 10.); Keresztes Gyula: Örökségünk 59.: A Mezőség udvarházai (Nú., 1994. júl. 15.); Kornis; Koszta István: Földindulás –1916 = Pál-Antal – Simon; Maros megye; Maros megyei m.-ság. 4.; MÉL; MNL; Mv. és a háború; Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) (Korunk, 4. sz., 2009); Pálmay; RNL; Sándor; Székelyföld í. k.; Szentgyörgyi; Szinnyei; Szováta; ÚMÉL; Valori mureşene de patrimoniu; Zepeczaner Jenő. Maros-Torda megye fürdőélete a dualizmus korában. = Pál-Antal – Simon; Vigh.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE